Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Iván: Fratrovac
minden újba. Valaki négy-öt órát dolgozik társadalmi munkában egy parkban és a magáénak mondhatja. Elmosódnak a születési hely adta különbségek. Kielégít? Beszéltem a városiba települt művészházaspárral. Tulajdonképpen a Vasmű istá- polja őket. Anyagilag. Az erkölcsi támogatás, valamiféle, a (kulturális értéket igénylő légkör még kialakulófélben leledzik. A művészi önkifejezés kevés rezonanciát kelt. Indulatosak voltak:- Az nem lehet, hogy egy város csak a gyáráról legyen híres. Mindenkiben van egyfajta vonzalom a szép iránt. Az itt élők többsége majdnem érintetlen lélek, nincsenek elrontva. Meg kell nyerni őiket. Jártam a Nehézipari Műszaki Egyetem dunaújvárosi karán. Hallgatok és tanárok keresik a városba illeszkedés módját. Es kérdeztem városi funkcionáriust, mit várnák a főiskolai hallgatóktól. Mindez roppant vázlatos képe a 'gyárért telepített városnak. Igaz, hogy a Vasmű mellett a nagy beruházás előtt álló papírgyár és a főként nőket foglalkoztató, kisebb könnyűipari üzemek is hozzátartoznak e Duna melletti ipari tájihoz. Mégis, azt hiszem, Dunaújvárosban a [huszadik születésnapon a várható változások színhelye nem a gyár, és e változások nem is lesznek látványosak. A Vasmű [szomszédságában formálódik valami, amit nevezhetünk a város hagyományainak, emelfcedettabb stílusban a város lelkének. Még formálódik, de tulajdonképpen már mindenki ragaszkodik hozzá. Hogy a városok közötti ilyesfajta különbség miként miérhető, arra Dunaújvárostól való búcsúzásomfcor sem találtam meg a receptet. HORVÁTH IVÁN Fratrovac Amióta emlékszem, hogy vagyok, mindig nagyon szerettem a természetet. Ha édesanyám kivitt a mezőre, vagy a nagypapával elmentem takarmányért, órák hosszat el tudtam nézegetni a pókok és különféle csúszó-mászó állatkák rohangálását. Édesanyámnak sohasem kellett rám vigyázni, ha kivitt a mezőre, mert teljesen lekötöttek a földön futkározó rovátkák. A legnagyobb örömöm azonban az erdő volt. Nagyapáimmal sokat jártam oda fáért, levélért, nagyanyámmal pedig goimlbázni. Minden erdőnek más nevet adtam, mert nékem túl prózai volt a régi név. így lett a Sica-ból Ezüst-erdő, a Curak-ból Arany-erdő. A legjobban a Gutákba szerettem járni. A Guták azért volt nagyon szép, és azért kapta tőlem az Arany-erdő nevet, mert volt benne egy szép forrás, amely kis patákká nőtt. Ezért is nevezték Gutáknak, azaz Erecs,kének. Ez a kis erecsfce egy hatalmas árokban csordogál, ímegsizaikítva (pici vízesésekkel. Amikor az erdőből kilép, már tisztességes patakká növekszik, (és Olmód határában imát Ribnjak a neve. Ribnják magyarul halastavat jelent. Attól kezdve, hogy halastó, azaz Ribnjak lőtt a kedves patakocskám neve, nem mertem utánamenoi, mart akkor már titokzatos területen folydogál. Ez a titokzatos terület, ahová csak nagyon ritkán merészkedtem el, a Fratrovac. Ebbe az erdőbe féltem bemenni, pedig sokszor jártam a Podfratrovac dűlőben, hiszen itt két helyen is volt földünk. 242
