Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - Sarkady Sándor: Tudsz-e felelni? (vers)

SARKADY SÁNDOR

Tudsz-e felelni

Elindult a vászonköcsög világot látni. Üresek az ágasfák.

Nádtetők alól, mohos cserepü ereszek alól, meszelt szobákból elszökdcsnek a tálak és a korsók. Tükrösök, szúette mángorlók mennek, rajzanak csapatostul a városba, szerencsét próbálni.

Elszegődnek az apáktól a fiákhoz, nagyapáktól az unokákhoz. Némelyiknek fel is viszi isten a dolgát - három, négy emelet magasra is. „Hangulat”, „Derű” és „Csillag” garnitúrák hangulatának, derűjének, csillogásának lehet a cselédje. Csere-bere-fogadom alapon akár az ország másik végében lehet tíj gazdát, új otthont találni. S ahol a lelket is valutára váltják; ügyes üzérek üzletében egyike-másika hazát is cserél.

Gyűjtögető barátom, mire fel sorakoznak ezek a képirt köcsögök, remekbe-rótt tükrösök, mesebeli mángorlók a mi polgári polcainkon? Mi ez a parasztparádé - városon?

Divathóbort, hetvenkedő kivagyiság? Üjkori nemesek kiváltság- levelei, fából faragott kutyabőrök, cserépmázas címerek?

Vagy (talán tán) megbízás, hitlevél, amit kétkeziek kérges tenyere nyomott keskeny, munkátlan kezünkbe?

Éjjel, mikor a hold helyett sápadt neonfény süt be a szobába, megszólítanak-e téged is a tárgyak? Hallod-e lélekzetvételük csöndes neszét?

Ébren vagy-e, mikor az aratók sovány ebédje meglöttyen a szilkék alján, jeges forrásvíz bugycg a korsókba s a horpadt hasú tehenek teje vékony sugárban csobban bele az öblös köcsögökbe?

Látod-e a fába faragott, elvetélt, tiednél különb álmok villózását a tükrösök cirádáiban?

Titkokat tud a súly kóló fa. Leveles mintáiban ott suttog a hazai erdő. Érted-e üzenetét?

Szelíd szigorral szólongat a falusi cserép, s a cserépben a kiégett otthoni föld. Tudsz-e felelni?

Emlékszel-e szavukra - megébredve is?

Ha nem érted már beszédüket, törd össze őket. Távoli temetőkben, keresztek csonkján, földbe süppedt kopjafákon.