Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon III. A Vasmű és városa
szülőföldünk MAROS DÉNES Kószálás ipari partokon in. A Vasmű és városa A városokat nemcsak utcáik pompája vagy szegénysége különbözteti meg egymástól, Az illatuk is, amit helyenként becsületesebb szagnak vagy 'bűznek nevezni. Az Arany- csillag Szálló kapujában álldogálóik, beletartom orromat a hűvös tavaszi szélbe, meggyőződni, vajon legfrissebb bölcsességem használható-e. Szerencsém van, délről fúj. Könnyezted) por - a Vasmű ércelőkészítőjéből. Ezt már jól ismerem. Napokig marta vörösre a szememet, amikor a nagy gyár ibetonútjain kóboroltam, többnyire magamban és belépési engedéllyel persze a következő üzembe. Az orrfacsairó szag a papírgyár felől érkezik. Antikor húsz évvel ezelőtt véglegesen eldőlt a harmadik magyar kohászati üzem sorsa, a Dmnapentele szomszédságában felépülő gyár és város elhelyezésénél messzemenően figyelembe vették a helyi uralkodó szél irányát. Lévén az észak-nyugati, a várost valóban sikerült megkímélni a gyári szennyeződés javától, a Duna is a várost elhagyva kapja az ipari áldást. A .porból, füstből sokat felfog a városszélre telepített erdő is, így azután érthető, (hogy a szakemberek felmérése szerint Dunaújváros legtisztább levegőjű városaink közé tartozik. A szálló ajtajában R. M. pedagógust várom. Hetedik évét tölti a városiban, meglehetősen mozgékony alkat, hivatása révén majd mindenkit isimer. Megérkezik, leülünk a presszóban. Herendi porcelán kávéfőző, sötét bútorok, az iegyik fal mentén bokszok. Az 'egyik ajtó a szálló hiaililjálból nyílik, a másiik a presszó „söntéaébe” vezet. Az a furcsa őrzésem támad, hogy ebben a (helyiségben „öltözötten” illik helyet foglalni. Nem mintha valaki is ehhez 'tartaná imagát. Amikor a tv-fcészüléket bekapcsolják, a többség szedelőzködiík, a kisebbség megigazítja a szákét, és kulturálódik. Mindkét zsebemben teleírt 'jegyzetfüzet. A imartkífaeimencck 'szomszédságában, a hengerműben, járkálás közben firkált szavak, amelyeknek felét nem tudom elolvasni majd.- Mire vagy kíváncsi? - kérdezi R. M.- A lokálpatriotizmusra. R. M. tanítványaitól edzetten egyáltalán nem zavartatja imagát, csak a pontosságot követeli meg: 237
