Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - Konc József: Erdő esőben (vers) - Molnár Imre: A kert (vers)
KONC JÓZSEF Sokágú fény kibomlik épül csapol Vízesépp ekkel kavar dúl a zöld szag Porló rögökre könnyű távolságból szellő háramlik nyerssé az is omlik Sárig legázolt új nyomon bóklásznak csutkafejű lovak, hogy elkerítsék az erdőalj korhadék televényt Kerékvas rajzol egyenes szegélyt a hűs tájon amelyik fölött ég nincs MOLNÁR IMRE A kert Gyomok lobognak, mint a zászló. Gyökéren férgek örvénylenek. Kipukkadnak a zöld paradicsomok, paprika-orrok csöpögnek. Ásóm éle reccsen a földben, a drótkerítés rozsdás árnyéka gúnyolja lépéseimet. Bogár csápját mereszti, míg arccal a rothadásba ér. Hernyó araszol barna száron, de érzi október leheletét. Én a földet lapozom, a vegetáció törvényei születnek újra minden kifordult ásónyomon. Széttaposom ágyasaimat, fölforgatom az, életemet. A kettévágott giliszta kétfelé igyekszik, s tudom, beforr a seb. Jó, hogy figyelnek valahonnan. Nekik szól nyugtalan mozdulatom. Üzenetük a láng, mely füstölgő gazból kilobban. 221 Erdő esőben
