Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - Dávid József: Új kenyér (elbeszélés)
az én tudtom nélkül aztán a trapp széléihez csapták az üveget. Akkor szólták Gulyás úrnak, a raktárfőnökségen dolgozott, aki kisétált és felvette a jegyzőkönyvet. Dekát addig jár a korsó a kútra, illetve csapódik a rakodóbeton széléhez, míg a [bűnösök rajta nem vesztenek. Egyszer csak kapok egy idézést a bíróságtól. Akkor kezd jajgatni a háziasszonyom és mondja; hogy itt járták a nyomozók és n deimizsont találtak a padláson. De hogyan ? Ügy - nyöszörgi -, hogy hozogatott ide egy vasutas olykor egy-egy demizson likőrt vagy pálinkát azzal, hogy ön küldte. Mindjárt tudtam, hogy csiak a Hadadi Jóska lelhetett. Az volt a fő madher a bandában. így ő hozhatott nekem is tudtom nélkül a lopott áruból. Na szépen kinézünk. Vége ia ifixfiizetáses szép jövőmnek. De az is lehet, hogy a tárgyalásról egyenesen iá dutyiba visznek. Ügy mentem a bíróságra, minit boci a vágóhídra. Ott aztán rámolvasták a vádat. De mit ad iaz isten. Egyszer- csak szót kór a likőrgyár jogásza, s azt mondja: tekintetes bíróság, itt valami fatális tévedés történt, ugyanis mii a tisztelt ügyfeleinket több alkalommal meg szoktuk prezentálni egy-egy korsó dókával s így Kéri úrrnak is küldtünk két év alatt pontosain 11 korsó likőrt, illetve kisüstit. Majd lehulltam a vádlottak padjáról. Erre mondják, hogy derült égből a villámcsapás. No de az ügy azért folytatódott és kint az állomáson, amikor abban a háborús világban kevés Vasúti kocsi lévén ímegjielenit a likőrgyár embere s azt mondta: kedves felvigyázó úr - bár jószeriinit akkor még -senki sem voltam -, ha léhet. szeretnénk még két fedett vagont kapni. Mit tehettem? Ügy intéztem a dolgot, ahogy ők akarták.- Na, erre igyunk - emeltük a poharakat, aztán Laci [belekezdett a második történetébe:- Ezt már rövidebbre fogom. Amikor a villamos vezeték építésével az én állomásomhoz értek, nagy izgalommal készültünk az első Kandó fogadására. Annál is inkább, mivel a viilanyerővel vontatott szerelvényen nemcsak az igazgatóság emberéi, hanem maga a miniszter is jött. És akkor megint mit ad az isten? Az érkezés előtti percekben beesik az irodáimba egy inénike, nagy jajveszékeléssel, hogy ő az előbbi vonaton jött s rajta hagyta laz egyik csomagját. Mondóim, hogy most várjon egy kicsit, talán másfél óra múlva felvesszük a jegyzőkönyvet, meg egyéb. De nem tágított. Hogy abba a csomagba egy drága, vadonatúj cvettar volt. Majd meglesz, mondtam. De őt agyonveri a menve, ha anélkül megy haza. És ükkor már valóban csak néhány perc volt hátra. Az állomás személyzete, de a kis városiból is sokan ott tolongtak a peronon. Indulatos szavakkal parancsoltam a nénire, de ez sem használt. Olyan görcsösen kapaszkodott a zubbonyomba, hogy valósággal ki keillettt szaggatnom magam a karjaiból. De mint a kullancs. Azt hittem, felróhbanok. Láttam, ihogy akkor se tágít tőlem, ha odaállok a miniszter elé. Mennyibe került az a pulóver? - kérdeztem. Mondja, hogy 376 forint volt. Gyorsan a zsebembe nyúltam, és a kezébe nyomtam négy darab százast. En már nem hallottam, de mások mondják, hogy a néni diadalmasan elvonult .és hangosan kiabálta: tudtam én ezt, sejtettem, hogy jó lett volna nekik - mármint nekünk - az a drága kis holmi... Nem tudsz te leszokni a zsiványkodúsról - nevettünk nagyókat, aztán Zelenák Jóskára mutattam: - Te következel, komám. Megint csak tekergette a nyakát, de nagynehezen belefogott:- Almikor a városba kerültem, hosszú idei>g sokat voltunk .munka nélkül a Gulyás Laci cimborámmal. Asztalos volt a fiú, die sokszor egy kisszáket se igen tudott befejezni, már mondta is a főnöke, hogy mehet, mert nem tud több munkát adni néki. így voltunk 34 nyarán is. Csiak tengtünfc-ilengtünik a nagy piactéren s jószerint egy kis tró- gerofá&sal meg hullott gyümölccsel tartottuk fenn magunkat. Persze lányok után azért nézegettük. Dehát a tásztesógasebhek csak úgy álitták volna velünk szóba, ha puccosabb ruhánk is van meg egy kis pénz a zsebünkben. De hol volt akkor ilyen? Na de ez a 217
