Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - Dávid József: Új kenyér (elbeszélés)

- Teremtette. Na jó - fészkelődött - nem fogtok ti tőlem szabadulni egykönnyen. Hát. .. hallgassátok.

És Gabura Péter elkezdte:- Tudjátok, hogy Boriska, a feleségem a görög papnál szolgált s én már siheder- -koromban szemet -vetettem rá. Akkor még a folyóról hordták a vizet - most mély- fúrott kút van - a Felső utcában is. Odajárt az ón Borikám is, garagulyával a vállán, s nem tudtam elnézni, Ihogy húzza az ia két nagy vödör gyönge kis testét, hát amikor tehettem, kimentem a 'kert alá s átvettem tőle a terhet. Vittem a plébánia kapujáig. Ezért aztán, meg azt csak az ő jó szíve tud/ja, hogy miért, ha este végzett a munkával, kijött a -hátsó kerítéshez egy kis beszélgetésre. Szaggattam volna ón azt a pal'ánkot sokszor, mert igencsak lobogott bennem valami, hanem az ón Borikám csak csábított, mert a gazdája igen szigorú ember volt. Nem szerette, ha iá cselédje körül legény ágaskodott. így bizony csak egymás kezét szorongattuk, s lamikor már ő se bírta takargatni szíve parazsát, megengedte, hogy a kerítés résén fádig begyürkőzködye megölelhessem. Nemigen vettük mi így észre az idő múlását, s egyszeresük egy nyárvégi este elbiáiltja mögöttem magát a pap: te -pokoilravalo! Te ilyen, te olyan, és a s-ébapálcája már zuhog is a hátamon. Én meg a -nagy ijedtségemben se élőre, se hátra. Ott voltaim a szo- rítóban, és ez az istentelen kedve -szerint elhegedülte a nótáimat. Él az, alaposan. S a végén még -meg is fenyegetett, hogy pokolra küld, a -sírba tesz, ha imégegyszer itt talál.

Majd pokolra kül-deldk -én - -gondoltam -, csiak -szabaduljak a szárítóból. S akkor éjjel fogtam is a -fejszét, hogy isZétaprítom a -papét, de -reggelre lehiggadtam. Aztán a Borikám is megfenyegetett: -nehogy -rosszat forralják abba-n a nagy buta fejemben az ő -drága jó tekintetes -gazdája ellen, mert soha többet nem áll velem szóba. Le voltaim fegyverezve, mert az -én -asszonyomnak olyan csodálatosan -szép fényes szemei voltak, mint -a hajnali csillag. Ha belenéztem, már csak azt tettem, amit -parancsolt. A -bosszú parazsa titokban azért csak i-zzott bennem, mert még hetek után -is éreztem az ütések helyét. Tudtam, Ihogy a papom -esténként kártyázni jár az -intézőhöz, s a kertje végéből át a temetőn egy gyailogösvényen. Na, -gondoltam, m-ajd -sírba teszlek én, s egyik este a gyalogút -egyik -részén szabályos sírgödröt kezdtem ásni cimboráimmal. Kemény munka volt, mert sietni kellett, hogy miire xi óra tájt visszafelé baktat a pópa, szépen bc- lelépj-en a gödörbe. Amikor meg készen lettünk, már megsajnáltam a nyomorultat. Elküldtem a legényeket, s azt gondoltam: ha már mindenáron esni kelll néki, legalább jó puhára hulljon -az istenadta, s így elszaladom -a kertj-e Végébe egy öl szalmáért. Viisz- szafelé persze magam i-s -elvétettem a lépést, s szalmástól együtt belahulltam -a gödörbe. No lett er-re nagy ordítás, mert bizony dlkéstem. Az -ón papom akkor már ott kuksolt a sírban. Ne nevessetek - emelte fel a kezét, de -persze -belőle is gurgulázott már a kacagás -, mert a java még csak ezután -jön. Én is csak elkezdem az ordítást: sátán! sátán! Én vagyok, -fiam, a görög pap - jajgatott a komisz, -de én csak tovább sátá-moztam, s már csattogtattam ás a bicskám, hogy megölöm. Meg én a pokolfajzat-ját. Ekkor rirnán- kodás-ra fogta a dolgot. Aztán, hogy különös szagokat is -éreztem már, gondoltam elég a leckéből. Szabadíts ki innen, -édes fiam - imádkozott. Micsoda? Most meg -édes fiam? Csattogtam. Ára van an-nak. Azt mondja: adok egy éves üszőiborjút. No az más. Így kimásztam a gödörből és kihúztam az öreget is. Azt hittem elem-észt. De nem. Rámparancsolt, hogy tartsam a számat. Ideadja a borjút, s karácsonykor -össze is -esketett minket ingy-ért a Borikámfmal - fejezte be első történetét Gabura Péter. De mi akkor már gurultunk a kaoagástól, nem -győztük dicsérni a házigazdát. Aztán persze ittunk, mielőtt hozzákezdett a -második történethez:- Húsvétkor itthon volt -a nagyobbik fiam a családjával. Azt mondja nekem ebéd után: nem -sokáig kell -már nekem -sem gimpüzni haza ezen a zsúfolt vonaton, édesapám. Egy fél év múlva együtt lesz a kocsi ára. Hm. Néztünk ös-sze az asszonnyal, s

214