Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - Rab Zsuzsa: Kalandorok, kiméljétek! (vers)
RAB ZSUZSA Kalandorok, kíméljétek! „. .. senkié sem, mint az ösvények, mint a csillagok...” (Voznyeszenszkij) Ott az a nő láthatatlan címkét hordoz a hátán: „Eladó!” „Kiadó!” „Bérbeadó!” Sálja csücske hátul kilóg a kabátból. Es kiabál:- Erre a nőre senki nem segíti rá a kabátot! Fehér cérna kígyóz a ruháján. És kiabál:- Ezt a nőt már tükre sem veszi észre! Félig-üres kis szatyra is kiabál:- Nem terít ez a nő senkinek asztalt! Megy a dolga után, gyanútlanul és szinte vidáman. Rajta a címkék. Nem veszi észre. Ügy, szemre: egy asszony. De látják rajta a bélyegeket az örök-eltelt, örök-éhes férfiszemek. Átélte a háborút ő is. Nem szorult soha másra. Munkáját szereti. Embernek tartja magát. Elég ok, hogy emelt fővel járhasson az utcán. Elég ok, hogy időnként neki is kedve támadjon csavarogni éjjel. Hogy akár szilajul fütyörésszen. Hogy akár percekre megálljon a sarkon, elnézve egy különös rajzú falrepedést. .. 210
