Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - Sári Sándor: Emberség (vers)
De megmocskolva lohol haza mindig. Sokáig mossa a testét. Sikálja róla a piszkot: az „ öreglány”-t, a kis any ám”-at, a ,,hölgyem”-et, a „hova lesz a sétá”-t, a „tyű, micsodá”-t. Ékes mondatokat hall naponta egyenjogúságról. Maga is mosolyog az ódivatú „gyengébb nem” kifejezésen. És lám, oly gyenge ilyenkor, hogy szeretné anyjára borulva csukladozva kisírni magát.. . Nézzetek egyszfir már a szeméhe, mielőtt felmérik hormonjaitok, hogy mit ígér a lába, a combja, csípője. .. SÁRI SÁNDOR Csak aki, mint a pór, görnyedten lehajol keresni valamit, tűjéért hallgatag szalmányi kazlakat szálanként takarít, míg csak fel nem leli parányi, emberi, pöttömnyi lényegét, egyedül Teneked van egyre közelebb az örök messzeség. 21 i Emberség Csak aki sejtheted, suhanó jellegek mögött a végtelen, ésszel nem érthető, sem meg nem mérhető, számodra képtelen valóság nagy, csodás ugyanazt s egyre mást tükröző lényegét, egyedül Teneked van egyre közelebb az örök Messzeség. Ó, örök messzeség, amelynek lényegét fürkészed, kutatod, suhanó, vad erek melyek átmetszenek, életnyi áramot dübörgő sziveden, hajszálnyi ereken agyadig öntenek, Ó, örök messzeség, embernyi emberség! jöjj hozzám közelebb!
