Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - Paku Imre: Váci Mihály 1926-1970

Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok, hogy hallatsszon a hangotok, ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy a lármán túlharsogjatok;- hajoljatok az emberek arcához, s közelről, halkan szóljatok.

(Emberi közelségből)

Bcnsőség, közvetlenség mindenkori jellemvonása az ő költészetének. A költő az alulról, a legalsó társadalmi rétegből jött, szegény emberek szemléletét mindvégig megőrizte; személyes sorsa és szellemi igénye egyaránt arra kötelezte őt, hogy ellkiáltsa a sérelmeket, felpanaszolja a méltánytalanságot, s mindazt, ami a múltban a nyírségi paraszti- városszéli szegénységet oly kíméletlenül sújtotta. Első kötete utószavában ékként vallott terveiről: „Verseimben szólni akarok életünk nagy dolgairól, íbiszen átéltem a semmibe vett emberek nagy élményét, mikor emberi rangjukra, fontosságuk tudatára ébrednek.’" Ez az ígéret költészetében és valóságosan is teljesedett, az egész magyar nép fiának vallja magát, közéleti tevékenysége országos és világviszonylatú ügyekben merül ki.

Lapomat néked címezem magyar nép, széles földeken, bányákban, gyárban; - s távolabb hol ember él az ég alatt, sarkok táján vagy itt közel,- fiatok mindenkit öleli

(Fiatok mindenkit ölel)

Lírikus természetet meghaladóan sokat beszél magáról, mostoha körülményeiről, fiatalkori betegségeiről, családja sorsáról, szinte egész életrajza meghúzódik költeményei sorozatában. Tűnő hangulat, iramló ötlet, felvillanó gondolat, felvetődő szokásmondás az ő tolla számára megannyi költeménnyé bővül, az eredeti versmag itűhát nyomban kiteljesedik: érzetek, képzetek játéka-tánca, indulatok heve, akaratok égése, cikázó- sziporkázó vers elemek sohasem itóvesztik meg (Staccato; Naponta gyilkolom; Alföld: - nahát!), egyetlen egyszer sem ragadtatják magúkkal, nem válnak esziközből céllá, az efféle áradásai nem burjánodnak szóbozóttá, minit ahogy azdk egyes kortársainak vegyes összetételű szóláncolatait megfosztják az egységes tartalomtól, magától a költészettől. Költőnk vitathatatlan ereje az egység, a szervesság; megírt, megszerkesztett költemény költészettanának alapvető követelménye. Eszközeinek feltétlen ura, elveihez, (tehát önmagához hű minden sorában. „Művészi céljaimat nem az olvasóhoz mérem, hanem az én szándékaimhoz, törekvéseimhez, a valósághoz, ahhoz, amit a történelmi szükség kíván. Én akarok hatni az Olvasók tömegeire, nem azt akarom, hogy ők hassanak rám. Művészi céljaimat tehát nem szabhatom hozzájuk.” Majd megindokolja: az olvasók nézete nem egységes, nem következetes, az ő (feladata, vállalt szerepe a közösségi tudatformálás, amely hangulatokhoz, alkalmi vélekedéseikhez nem igazodhat, ebiben a vonatkozásban ő az első személy, aki ekként szögezte le költői hivatásának jelentőségét: „Szenvedélyesen foglalkoztat, hogy a nép közgondolkozása, erkölcsi fcözszellame, puritanizmusa, az emberi viszonylatok, érzelmi hagyományok iránti öröklött tisztelete, népi értékek megőrzésére való erőteljes és szinte ösztönös törekvése, az új arculatot nyerő