Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Várhelyi József: Nyomdászok mesélnek
VÁRHELYI JÓZSEF Van Szombathelyen egy kisvendéglő - régebben a családias „Marika” névre hallgatott, ma az előkelőbb „Parik” név tulajdonosa ahol a nyomdászoknak törzsasztala van. Ezt úgy kell érteni, hogy akár télen a nagyszobában, akár nyáron a kerthelyiségben vasárnap délelőttönként nékik mindig pillanatok alatt kerül asztal. Ezeken ,a bizonyos vasárnap délelőttökön - úgy tizenegy óra tájt - régebben még itizen-tizen- öten, ma már alig ötnhatan, (beleértve a nyugdíjasokat is, össze szoktak gyülekezni a város egyetlen nyomdájának tipográfusai, hogy (bort igyanak, ki szódával, ki tisztán. Almikor miég több volt a nyomdász a törzsasztal körül, kevesebbet költöttek szódára, és a fizetésnapok szeszélye szerint hol csendes duruzsolások, hol heves dalolások történtek. Mondom, ezek a nyüzsgőbb dolgok régebben estek. Lassan elfogynak, elmaradoznak az idősehbek, a fiatalok meg nem szoktak közibük. Kár. Érdekes lenne egyszer utánanézni, mi az oka ennék a lehangoló iszéthullásnak. Mert ezeken az összejöveteleiken a nyomdászok és hajdanvolt nyomdák semmi máshoz nem hasonlítható, sajátos életének titkai, történetei élnek tovább. A soha nem lankadó mesélőkedv itt mindig figyelemre talált és talál még ma is. Jó magam - több mint egy évtizedet töltöttem köztük és velük - mindig friss szívvel és füllel hallgatom történeteiket, amelyek rendszerint így kezdődnék: - Emlékszel, amikor a. .. - és itt a küzdelmes múlt egy dátuma, eseménye, személyesen vagy hallomásból ismert név következik, s ma már nem létező nyomdák kelnek életre, hogy jobban értsük a mát. Az utóbbi időkben egyre több szó esett ezekről a hajdanvolt nyomdákról. Rendszerint azon az Okon, hogy nemrég múlt kerek húsz esztendeje a nyomdák államosításának. Ez gyökeres változást hozott a vasi nyomdászok életébe is: 'kit így, kit úgy, de valahogyan szinte mindegyiket érintette. Feljegyeztem néhány visszaemlékezést a húsz évvel ezelőtt történtekről. A nagy esemény 1949. december 29-én történt. Még mielőtt az érintetteknek adnám át a szót, hadd említsek meg néhány fontos előzményt. A könnyűipari miniszter az 1949. évi 20. számú, a nyomdák államosításáról szóló törvényerejű rendelet végrehajtásának irányításával Észa'k-Dunántúl területén dr. Keresztes Imrét, a Szabad Vasmegye igazgatóját (bízta meg. Ö azoknak a nyomdászoknak vagy nyomdai dolgozóknak, akiket az államosítás végrehajtásába bevont, december 29-én reggel megbízólevelet adott. Ebben ez állt: „Meghatalmazás. Megbízom (név) urat, hogy a Könnyűipari Miniszter Űr 16.172/1949. ein. sz. megbízatása alapján kapott jogkörömben helyettem teljes intézkedési joggal eljárjon. Budapest, 1949. december 28. Szabad Vasmegye Nyomda (bélyegzője, Keresztes aláírás.” Az államosítás időpontjában Szombathelyen 6 nyomda működött: Szabad Vas- megye, Martineum Rt., Gábriel A. Utóda (oégtulajdános özv. Pauly Károlyné), Hungária (cégt.: Novvinszky László), Merkur (bérlő Arany Károly) és a Pátria nyomda (cégt.: Richnowszky Gyuláné). A megye területén pedig így Oiszlottak meg a nyomdák: Celldömölk 2 (Dinkgrewe, Dénes), Sárvár 2 (Milfai, Farkas), Körmend 2 (Nagy, Nőssel), Szentgotthárd 1 (Plessi-nger), Kőszeg 1 (Rónai), Jánosháza 1 (Markovit?) 166 / Nyomdászok mesélnek...- Visszaemlékezések a nyomdák államosítására -
