Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon II.

- Természetesen változnak a körülmények. Húsz évvel ezelőtt könnyebben vétette észre magát az ember, vezető pozícióiba kerülhetett azzal az elgondolással, bogy az igazgatói székben elsajátítja a vezetés tudnivalóit. Ma a vezetőkkel szemben is nagyobb követelményeket támasztanak. Tehetnek összehasonlítást, a magam 'bőrén érzem. De a felemelkedés esélyei nem romlottak. Nemcsak hogy észrevesszük, de keressük a tehetséges fiatalokat. Nemcsak jó szakmunkásokra, de művezetőkre is szükségünk van, hasznosítani akarjuk a technikusok, mérnökök gondolatait.- Milyennek látja az MVG helyzetét?- Nézze, van már néhány olyan üzemünk - járműprogram jóvoltából -, amiről némely vendégünk áradozik, én azt mondom, hogy gyár 1970-es színvonalon. A vállalat másik fele elavult. Ilyen a kovácsüzem, a melegüzemek. Vannak ráfizetéses termékeink. Az a 6,- milliárd forint, amit az utóbbi években fejlesztésre fordítottunk nem változtatott meg mindent, de látszik, hogy milyenné szeretnénk az egészet a következő ötéves tervben alakítani.

A vezérigazgatói szobából (kifelé jövet tűnődöm, miért akartam Ismeretlenként járkálni Győrött? Sokra becsülöm a játékot, de ez az ötlet kevés játékot engedett meg. Am feledni akartam (kevés sikerrel), hogy három ember utcasarki vagy (bárhol zajló (beszélgetésében (hogyan Ikerül szóba a gyár. Esetleg vezetői. Tapasztalatból tudom, hogy hárman a legritkább esetben mondanák azonos véleményt. Valóban csak a magam igazolására: délután régi ismerősöknek mondom, hol járók második napja. Az első kérdés:- Mi az, befürödtök?- Nem, tudtommal éppen az ellenkezőjéről van szó.

Feledni kívántam az ellenszurkolókat. A vezérigazgatót faggattam arról, mi a véleménye a népszerűségről. S igaznak, találónak éreztem válaszát:- A gazdasági vezető dolga nem az, hogy népszerűségi versenyt nyerjen.

Hozzáfűzte még:- A közmondás szerint, nem zörög a bánását, iha nem fújja a szél. Sajnos, a közmondást néhányan furán értelmezik. Akiről sokszor hallják, hogy munkálkodik valami újon, az gyanússá válik. A senkinek sem ártó „jó fiút” pedig jó vezetőnők vélik. Higgye el, nem zavar.

Kimegyek a korzóra. Van még időm a vonat indulásáig. Csípős hideg szél fúj, így is csomókban állnak (a kirakatok előtt. Negyede lehet vagongyárti?- Elnézést, hogyan jutok ki az állomásra? - kérdezem roppant (kíváncsi arccal.

Két fickó végigmér:- Nézd már, játssza az eszét - mondja egyikük, és továbbmennek. Szerencsére délutánra már egyáltalán nem vagyok jóhiszemű, sórtődékeny is ritkán. Legfeljebb utánuk szólhatnék:- Na és ha játszom?

Győrszentivánnál jut eszembe az első név - elmulasztottam egy látogatást. Nagy- szentjánosnál már biztosan tudom, ihogy néhány kimentő levelet fogok megírni valamelyik nap.

Ml