Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Zdzislaw Antoniewicz: Kétezer nap Magyarországon

közül kiválassza azokat, amelyeknek nincs katonai jellegük, mégha katonák jöttek is rajtuk. A magyar hatóságokkal kötött -egyezmény alapján átvettük ezeket a kocsikat, saját garázsunkban kijavítottuk és eladtuk őket, hiszen sok pénzre volt szükségünk a lengyel táborok lakóinak segélyezésére. Segítettek tisztjeink is, akik felajánlották nekünk saját autóikat, 'mielőtt délre mentek. Az így -szerzett pénz nagy segítséget -jelentett a lengyel intézményeknek.

Mikor követségünk elhagyta Magyarországot, még mindig maradt háború előtti intézményünk, mégpedig a magyar-lengyel kulturális egyezmény alapján 1938-ban életrehívott Lengyel Intézet. Ezt is kifogásolták a németek, 'különösen 1940 nyarán. Noha a közoktatásügyi miniszter németbarát volt, az intézet igazgatója, Zbigniew Za- leski tanár sikeresen közbe tudott lépni. A .minisztériumban dolgozó pártfogóink segítségével keresztülvitte egy rendelet kiadását. Ez a rendelkezés megállapította: noha a Magyar Kultúrintézet Varsóban már nem működik, a magyar kormányzatnak nincs kifogása az ellen, hogy a budapesti Lengyel Intézet továbbra is létezzék, ha kizárólag kulturális és tudományos ügyekkel foglalkozik a lengyel lektor vezetése alatt, az egyetem tanácsának jóváhagyásával.

Az intézet most már az egyetem védnöksége alá került, és az egyetemnek autonómiája volt.. . Bár ennek ellenére a németek 1941 decemberében megint próbálkoztak, kísérletük meghiúsult.

Az intézetnek titkára lettem, és annyi feladatom volt, hogy itt már reggeltől estig el voltam foglalva. A lengyelek mintegy százhúszezres tömegében fiatalok is voltak. A táborokban általános iskolákat nyitottak számukra, Balatonibogláron pedig egy félig titkos lengyel gimnázium működött, ahol minden 'évben (letette egy-egy csoport az érettségit. De voltak egyetemisták -is. Mivel a németek Lengyelországban módszeresen pusztították a tanárokat és általában az értelmiséget, igen fontos volt számunkra, hogy minél többen befejezzek itt tanulmányaikat, és szakembereikként térhessenek majd vissza újjáépítésre váró hazánkba.

A magállapodás szerint intézetünk az összes diáknak bizonyítványt adott arról, hogy jogosult tanulmányait felső iskolákban folytatni, sőt elintézte beiratkozásukat is. így az 1943/44-es tanéviben már több mint 250 lengyel diák tanult a legkülönbözőbb pesti főiskolákon. Különböző ügyes-bajos dolgaikban -nekem kellett segíteni.

Továbbra is szoros kapcsolatot tartottunk magyar barátainkkal. Részükre és a több mint 3 ezer főből álló -főváros-környéki lengyel kolónia tagjai számára rendeztünk - ez is feladataim közé tartozott - kulturális műsorokat, főként a lengyel és magyar ünnepnapokon. - Nagy hangversenyek (is voltak ezek Lközött, kiváló magyar operaénekesek és zeneművészek részvételével, nemegyszer a Zeneakadémia nagytermében.

A hontalanoknak nemosák kenyérre volt szükségük, hanem olvasmányra is. Már 1939 végén, a követségi sajtóatttasé, Jan Ulatowski közbenjárására és a magyar hatóság beleegyezésével, megjelent egy lengyel -nyelvű nyomtatott újság. Először hetenlkínt kétszer, később másnaponként. Ez oltotta a (hírek iránti szomjúságot, hiszen a miagyar sajtót a lengyelek nem tudták olvasni. A 'magyarok segítségével ez a Wiesci Polskié és sok más is rendszeresen eljutott az országban szétszóródott honfitársainkhoz. Időközben min-d töhb és több menekült és „internált” kapott munkavállalási engedélyt és így elszakadtak táboruktól. Az újság így a kapcsot (jelentette.

Hozzá kell tennem, -hogy kiváló magyar cenzora volt a len-gyei sajtótermékeknek: dr. Mészáros István, több len-gyei író tolmácsa. Jó kapcsolatban volt -lapunkkal, melynek első főszerkesztője Józef Winiewicz volt, a mostani külügyminiszter-helyettes. A lengyel nyelv minden finom árnyalatát kihasználva, a sorok között, vagy rejtett, kétértelmű mondatokban olyan híreket hozhattunk olvasóink tudomására, amilyeneket (más, szigorúbb cenzor nem engedhetett volna át.

D5