Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Thiery Árpád: Nagyhét (elbeszélés)
THIERY ÁRPÁD Nagyhét A fotoriporter lekésett a vonatról, és így Frank egyedül utazott el. Ürközben azt gondolta: este előtt nem étkezhetek meg, nincs több vonat, az egészből tehát ma már semmi sem lesz, és csak győzzek majd az intézetben magyarázkodni, hogy akkor miért telefonálgattunk előre. . . A kisváros szállodájában foglalt egy kétágyas szobát. Ügy tervezte, hogy a .szállodából telefonon felhívja a kísérleti intézet igazgatóját, és udvariasan halasztást kór holnapig. A kalácsszagú szállodafolyosó jobb kedvre derítette, és az éltes hölgyhöz is kedves volt, aki szívélyesen felmászott vele a második emeletre, és megmutatta a 19-est.- Reggelit parancsol? - kérdezte a hölgy.- Inkább egy kis sört - mondta Frank. Ledobálta csomagjait, kitárta az ablakot. Majd feltalálom magamat, bizakodott, hisz jártam már itt, bár ennek már húsz éve. A főtérre például egész világosan emlékszem, és a szálloda bejárata is a régi. Az áblalkhoz húzott egy széket és leült. A nyugdíjasok az akácfák koronái alatt hűsöltek. A távolból lassú mozgással egy szürke öntözőautó gördült elő. Frank azt gondolta: :ha becsukom a szemem, egy egészen más főteret latok magam előtt. A túrósasszonyok szétterítik a kockás kendőket, a mércék oldalára vastagon ráfagyott a tejföl. A lángosok olajszagát is érzem. A középső sorban bóbiskolnak a terményárusok, szárazbabot, gyökérzetet, gyógynövényeket hoztak. Hátul az ócskások veszekednek. Az első sorban állnak a kofabódék. A fényük zöldesen, lakkozva csillog, és az emberek félnék hozzáérni. Frank megint lehunyta a szemét: ott állt az asztmás kofa előtt, és .megkérdezte:- Nem ismer egy bizonyos Kántor nevű embert a Fiirj utcában? A kofa gyanakodva nézett.- Mit akar attól a népnyúzótói?- Csak nem? - hökkent meg Frank. - Népnyúzó?- Jobban teszi, ha óvakodik tőle. A háború alatt a németekkel is összepaktált.- Nem vagyok idevalósi - mentegetőzött Frank.- Akkor honnan ismeri?- Az állomáson hallottam a nevét - hazudta Frank. - A váróteremben mondták, hogy szőlőmunkásokat keres.- Bah! Csak nem azt akarja mondani, hogy maga ért a szőlőkhöz?- Miért ne érthetnék?- Mert maga egy diák! Fogadni is mernék rá, hogy egy városi diák. Frank nem tudott mit válaszolni. A kofa elégedetten rendezkedett az árui közt.- Ugye mondtam? Frank otthagyta az ablakot a főtérrel, és lefeküdt az ágyra. Azt mondta ma3
