Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - Sarkady Sándor: Lenin
várva a békét, a földreformot és az ipar fejlődését, hogyan lehet a proletárforradalomra mozgósítani - majd. Lenin pedig - a helyzetnek megfelelően - már azon gondolkodott, hogy a Ke- renszkij-kormány megbuktatása után, a proletárdiktatúra keretei között, bolsevik többséggel a kormányban hogyan lehetne ibékét kötni, földet osztani, ipart fejleszteni - megteremtve ezzel a szocialista fejlődés előfeltételeit - most. Lenin tézisei bombaként robbantak 17 áprilisában, a Ksesinszkája palota nagytermében. Elvbarátai is elfordultak a „valóságtól elszakadt” emigránstól, a hatalom őrültjétől, aki felelőtlenül elibe vágott az időnek, s revízió alá vette Marx tanítását. A szocialista forradalom a legfejlettebb tőkés országban fog győzni - fújták a leckét (jó- vagy rosszindulattal) a marxizmus eminens tanulói. Mit akar ez az ámok- futó anarchista a maga lázálmaival az elmaradott Oroszországban? Lenin azonban nem lázálmokról beszélt, hanem a történelem „akaratát” fogalmazta meg. A társadalom mozgása millió és millió elidegenedett emberi akarat eredője. Nincs az a kiváló egyén, aki „szabadon” szabhatná meg az események menetét. De ha jól odafigyel, megismerheti a társadalom senki akaratának alá nem vetett mozgástörvényeit. Ha azokhoz képest cselekszik - nyert ügye van. Lenin tudta ezt, s ahhoz képest cselekedett. A „leckét” ő is jól ismerte, hiszen három évtizeden át tanulta - s nem betű szerint. „Marx elméletét egyáltalán nem tekintjük befejezett és érinthetetlen valaminek - írta már az emigrációiban —, ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy ez az elmélet csak alapköveit rakta le annak a tudománynak, amelyet a szocialistáknak minden irányban tovább kell fejleszteniük, ha nem akarnak elmaradni az élettől.” A világháború és a februári forradalom új helyzetet teremtett Oroszországban. A szocialista társadalom feltételei hiányoztak ugyan, de lehetőség mutatkozott a feltételek megteremtésére. A betűrágó ismerheti Marxot, de „a valóságos forradalmat nem érti”. Lenin ismerte a valóságot, tudta „mi a teendő” - és meg is tette. Ezzel nem revízió alá vette Marxot, hanem egyszerűen meghaladta. „Nem mintha Marxot ,javítani’ akarta volna. Csak bedolgozta a marxi tanba a történelmi folyamat baladását Marx halála óta.” (Lukács). De mit is értett meg tulajdonképpen Lenin? Azt, hogy a polgári forradalom után az osztálytársadalom visszaáll, s a formális eredmények nem oldják meg az elnyomottak létkérdéseit. Neki a polgári forradalom csak afféle „egy lépés előre, kettő hátra” volt. Azt értette meg, hogy a „kizökkent időben” a forradalmat új forradalommal kell és lehet tetőzni. Azt, hogy ha polgári forradalom eredményét megvalósítják, de rögtön meg is szüntetik, a proletáríorrada- ilom mintegy „előre jön” az időben, s a tömegek akarata a szocializmus „elnapolt” ügyét végre „napúrendre tűzi”. A forradalom kivételes pillanat. A felgyorsult események valóban kizökkentik az időt. A történelem kereke a fejlődés spirálisán új gyűrűbe ugrik. A váltás akkora erővel történik, hogy a meglévő lendület akár egy újább ugráshoz is elegendő. Lenin figyeli a tovább lendülő időt - és a helyére tolja azt. Nem helyre, hanem a helyére. Nem vissza, hanem előre. Ma már közhelyként emlegetjük a polgári forradalom p ro letárf orra dalomba való dialektikus átcsapásának tételét, pedig 50 évvel ezelőtt ezt a gondolatot mindenki láz- álomnak ítélte. A „lázálom” azonban azóta is szívósan formálja a világ arculatát és az emberiség közvéleményét. 102
