Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Rónay György: Vázlat a mai modern költészetről

Cézárhoz illő, de póz, s lelke mélyén nem tört meg a hit, hogy mítoszi alakja és evangéliumi műve a pusztulás után fel fog támadni a romokból.

Azonban a tusa eldőltét már nem akarta bevárni. Mikor bombák és nehéz gránátok rázták az óvópince falait, önként elébe ment a halálnak. Noha táskájában kézirata mellett több mint százezer pengőt kitevő bankjegyet hordozott, amiből az ostromlott és Ínséges városban is telt volna mindennapi élelemre, táplálékot nem szerzett és nem fogadott el. Ki soha szesszel mértéken túl nem élt. izgató vagy zsongító szereknek szükségét nem érezte, most konyakkal és szivarfüsttel narkotizálta magát, és írt, írt. .. frta mítoszát az utolsó percig, míg tartani bírta a tollat.

És Isten tudja, de magamentése valahogy mégis sikerült: az Életeim az egyetlen műve, mely még olvasható, s valószínűleg az is marad.

RÓNAY GYÖRGY

Vázlat a mai modern költészetről

(A modern német költészet és kritika egyik legtekintélyesebb folyóirata, az Akzente 1967-ben kis antológiában a mai magyar lírát is bemutatta. Ez elé készült bevezetésnek az alábbi tanulmány. Olyan külföldi, nyugat-európai közönség számára, amelynek a magyar líráról sem átfogó képe, sem bővebb ismeretei nincsenek; ez eleve meghatározta azt a törekvésemet, hogy líránkat lehetőleg az európai líra egyetemes folyamának sodrában és távlataiban próbáljam szemlélni. Az antológiát nem én állítottam össze; többé-kevésbé kötött névsort kaptam, tehát név szerint elsősorban azokra kellett utalnom, vagy azokat kellett röviden jellemeznem, akik ebben a névsorban, illetve antológiában szerepeltek. Egy-egy név említése, vagy nem említése tehát semmiképpen sem jelent értékelést.

Eredetileg — épp a fontiekből következő szükségszerű hiányok miatt — írásomat nem akartam magyarul közreadni. De miután az Akzente említett „magyar számában” megjelent, és állítólag némi érdeklődést keltett líránk újabb szakaszai iránt, és miután a számot itthon is olvasták: több olyan véleményt hallottam, hogy vázlatom magyar nyelven való közlése sem lenne haszontalan. Ezért vállalkoztam rá, hogy olvasóink elé bocsátom, minden változtatás nélkül: csupán az antológia szereplőiről adott, sajátosan a német közönségnek szóló életrajzi és irodalomtörténeti tájékoztató jegyzeteket hagytam el, mint a magyar olvasó számára érdektelen lexikális adatokat.)

A világ egységesül; egységesül benne a maga módján a költészet is. „A modern költészet fejlődése egy költői világnyelv kialakulása felé halad” — így fogalmazta meg ezt a mintegy ötven esztendeje tapasztalható és az utolsó húsz esztendőben szemlátomást meggyorsuló folyamatot Hans Magnus Enzensberger 1960-ban A modern költészet múzeuma előszavában. 72