Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - Csikós József: Nélkülük nem lennék elég (vers) - Pék Pál: Viszi a szél (vers)
Nélkülük nem lennék elég A szépapák virág-türelmét lebombázták az idők lázai Csikó-füves mezőiken tanúság: alázatuk csontvázai Tanultam azt a sorsot Viseltem szégyenük Hánytatott Dózsa húsa amit etettek velünk S ha gyötrelmeim mások is ma elesnek s győznek harcaimban a Nagy Antalok Esze Tamások Az emberségben én nélkülük nem lennék elég Ott kell hogy forrjon ereimben ezer kísértő zúdulás harag s védelem: a mindenre villany zó tudat Megvívni — sokszor ellenük — csillagzó igazságukat PÉK PÁL Viszi a szél — Katinak — Viszi a szél, a szél az arcod — hullik, pörög, tán visszaszáll. Bénultan állok. Reggelente árnyékod az, mely körbejár. Mondják, a tó fölé zuhantál — Azóta készül csónakom. Bealkonyul, csak baltám villog a víz alatti lombokon. Kivert kutyám szűkölve hívna, s csapódó ág lett a kezem — Felöklel már a fű, a kő is — Kedves, ki tette ezt velem .. .? 34
