Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Kísérlet a Vasarely-mű megközelítésére

tozó rálátásai, a színek perspektivikus értékei (Leonardo!) egyre jelesebb súllyal válnak a kép alkotórészévé. Ezen az úton jut el Vasarely a kinetikus („mozgástani”) absztrakció fogalmáig és gyakorlatáig, később a „fekete-fehér” periódus „kétrétegű” képeiig, amikor az egymás mögé helyezett üveglapok geometrikus rácsozatai („feketéi, negatívjai, az igenre válaszoló nem”) a szemlélő változó aspektusaiból végtelen számú képet mutatnak. A síkfelületeken tér keletkezett, a táblák statikus és kétdimenziós valójukban is a mozgást érzékeltetik. Az „érzékeltetés”-nek Vasarely szóhasználatában szinte szuverén szerepe van, egy áttett analógia kifejezője és követelője, egyben feltétele is, egy magasabbrendűnek ítélt képforma varázsszava, a korábbi és egysíkú „ábrázolás” szándékán túlnőtt festészeté. Ha ugyan a „piktúra” szónak itt még van jelentéstartalma, hiszen a képek nem „ábrázolnak” tehát, hanem „érzékeltetnek”, szín- értékeik - olykor csak a legellentétesebb fekete és fehér dialektikus kölcsönössége - már elvontan tudományos szintézisek térélményének képi jelentkezései. Transzlációk és transzcendenciák, egy a korának természettudományos világképét megismerni és követni vágyó - egyben megelevenítő - művész vallomásai. A matematikai képletek végletes tisztaságát idézik - súlyos élmény ez -, a színek fizikai felismerését. A színek fizikáját tehát - akár pszichikai hatásait -, ahol a modern tudomány még csak tapogatózik, századunkban Kandinszkij és Moholy-Nagy (a Vision in Motion-ban) nyito- gatta a művész-szemet a színék „ábrázoláson túli, érzékeltető” lehetőségeire, az ösztönöstől a szándékos, a tudományos felismerés irányában. Vasarely színdinamikája lehet korunkban ennek az új, a „természettudományos” szerepnek a legtisztább és legvilágosabb művészi jelentkezése, feltehetően a 1 égtáj ékozottabb is. Ö maga az elmondottak szintézisét „planetáris folklór”-nak nevezi: „minden egyes színforma egy plasztikai egységet képez. Minden egység egy szabályos négyzetből és a benne foglalt formából áll. Ez a két alkotóelem elválaszthatatlan egymástól, fizikai megjelenésük vagy fehér-fekete, illetve fekete-fehér, pozitív-negatív, továbbmenve színes-harmonikus, vagy színes-kontrasztos egységet ad. Ezek az egységek a tízes számrendszer törvényének engedelmeskednek és mértani haladványban nő a kompozíció... A 20 szín-forma családba tartozó egységek egymás között kombinálva végtelen számú képlehetőséget adnak, a különböző egyéniségek, vagy etnikai csoportok fantáziája szerint. A rendszer folklore planetaire néven szerepel írásaimban ... A plasztikai szépség elterjed az építészeti technikák, normák és szériák jelenlegi rideg világában. Nemcsak a természetes táj, hanem a mesterséges táj is szép lesz. Szép, vidám és változatos...”

Ennek a kissé talán túl analitikus, szinte természettudományos elméletnek artisz- tikus megvalósulásait láttuk a kiállítás nagyméretű szőnyegeiben és tablóiban, a bejárati nagyterem fémes oszlopain és változatos kubuszaiban, jórészt az optikai szabályos deformálódások törvényeit követve. Így a látvány plasztikai értelmet is nyert, akár az egyenesvoaalú, akár a görbe felületekkel határolt mértani testek (bennük növekvő fokozatú egyenletrendszerek transzformációi) domború vagy homorú látszat- vetületeiben. Végül is nem öncélú dekorativitás ez - mint a divat elcsépelt „opartja” -, hiszen magában hordozza egy fizikai vagy matematikai realitás egyetemességének ihletét (bár a szót a művész nyilván elutasítja), az így épült műtárgy bennünk elevenedő plasztikai hatást kelt, színeivel pszichikait, és az ebben rejlő alkalmazási lehetőségek sokféleségéről és indítékairól fenti mondataiban maga a művész nyilatkozott. Optikai (,op-art”) annyiban, amennyiben ,,. . . a mozgás, a tér és az idő dimenziójának a plasztika világába való bevezetése...” (Vasarely), amennyiben a vetületek és kölcsönhatások mindenkor szigorúan megszerkesztettek, és feltétlenül engedelmeskednek a látható formák, a láthatóság és az áthatások áthághatatlan törvényeinek. A stílus feltétlen geometriai felkészültséget és biztonságot, optikai műszerezettséget igényel, műterem helyett laboratóriumot.

84