Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Kísérlet a Vasarely-mű megközelítésére
A formák és rajzok a perspektívát ugyan elutasítják, de őrzi a színek és a szín- hatások kölcsönössége. Ezt a színdinamikát talán joggal hasonlíthatjuk Bartók tonali- tásához, a kései művek magasabb fokú hangrendszereihez és összhangzatához. Bár a „folklore planetaire” műveiben korántsem a bartóki „aranymetszéses” szerkezetek, inkább a szimmetrikus geometria változatai érvényesülnek. A Vasarely-mű nem készül csupán egyedi alkotásnak, a jó értékű sokszorosítás (így a svájci Griffon-kiadású szép könyvben, de talán egy kissé az „elhangolódott” színezésű budapesti katalógusban is) az alkotás társadalmi életének feltétele. Nyilván a szélesebb publicitást szolgálják a textíliában és a fémekben való jelentkezések, a szeriográfiák, a mester épületplasztikái és színharmóniái a házfalakon. „Folklórja” így válik nemcsak eredetében, de megjelenéseiben is planetárissá, dekoratív művészete sok ember esztétikai örömeinek forrásává. Ez az örömszerzés Vasarely ars pietúrájának egyik alaptétele, ez a cél ébreszthette a budapesti kiállítás (és a korábbiak) gondolatát is. Művészetének alkalmazásaira és „eszkalációjára” való szándéka Vasarely számunkra egyik legrokonszenvesebb, közösségi érdeme. Ezt köszönjük nem kevésbé azoknak, akik a tárlatot megszületni segítették - így a készülő magyar Vasarely-albumot is! -, akiknek munkája nyomán az „op-art” világhírű céhmesterének hazai bemutatkozása lehetőségből valóság lett. Vásárhelyi jelentős tudományos és technikai felkészültséggel rendelkező, céltudatos művész. Az „új látás”, a parányi mezőkre és színatomokra bontott látvány - így érzékelik a kompjéterek is - felismerője. A legelemibb emberi színélmények - primitív színnégyzetek egymásmellettiségét őrzik az ősember barlangfalai is - tudós továbbítója; Művészetének megközelítéséhez támaszt nyújthatnak a szintén Kassákhoz címzett mondatai: .......a festő nem az ihletett, inspirált, empirikus valaki, hanem képzett kutató, ha sonlatos a tudóshoz, aki tisztában van az emberiség fizikai és szellemi szükségleteivel és jogaival. . ., mindenekelőtt becsületes munkás, aki megtanulta a mesterségét. . .” Az idézet szembeszáll a „mitikus megszállottság” prófétáival, a művészetek „angyali eredetének” idealista esztétikájával, bár talán az emberi és társadalmi eredetet egy kissé leegyszerűsíti. Művészetének dialektikus alapjait az alábbi idézet szemléltetheti: ,,. . . A művész számára a ma: már tegnap, és a holnap: a ma... Minden emberi mű szakadatlan túllépés, minden pillanatban, valahol, létezik egy avantgárd. De mivel a világ magával vonszolja kivénhedt szerkezetét, a fejlődés nem tud egyidőben, mindenki számára megnyilatkozni. Mi, optimisták, a szakadatlan fejlődés közepette, mégis ennek az általános összhangba hozásán munkálkodunk.” A kiállítással egy rokonszenves és elgondolkodtató kortársi stílus megismerésének joga és szükséglete kapott teljes érvényt, a „hidegvérű festő új szintézise, látható akusztikája, higiénikus atmoszférája, vibrációs effektusai, kinetikus hatásai” (ezek a bőséges Vasarely-irodalom kedvenc kifejezései) a sok banalitást - és persze jót is — látott Műcsarnok őszi falain. Nem csekély megnyugvás, hogy a húszas^harmincas évek kénytelen magyar „művészexportja” egy kissé már visszafelé is irányul, sok fényesen őrzött magyar név sikerével jó hírünk szélesedik. Vasarely neve az elsők között, elevenen érheti talán meg, a hozzánőtt közönség értelmi elismerését. És így egykori hazájában is. BODRI FERENC
