Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Z. Szabó László: Két győri festőművész kiállítása Budapesten

Az elmúlt évek grafikai terméséből a budapesti kiállítás keretében csak néhány- nyal ismerkedhetik meg a látogató. Ám e néhány darab - ha mindegyike nem is - magán viseli a század derekán élő ember, a töprengő, vívódó, gondolkodó lény összes lelki villanását: a személyes emlékékből táplálkozó gyötrelmes múltat, a háborúk borzalmait, amik nagyon is konkrétek és nagyon is absztraktak egyszerre, hiszen bennük a múltbeli emlékeken kívül az eddig még ki nem irtott pusztító ösztönünktől való félelem is megfogalmazást nyer. Ott láthatók e lapokon vívódásaink: tervek és álmok, ezek omlásai és romhalmazai, szenvedéseink és örömünk, lelki sérüléseink; de a fekete-fehér éles kontrasztjában élniakarásunk hite, örök emberi bizodalma is.

Ez a grafikus hajlam, meg egy szocialista nagyüzem, a Budalakk Festékgyár kísérletezés alatt álló zománcfestéke teremtett új kifejezési lehetőséget számára. A bemutatásra került munka zömében ennek a kísérletezésnek a produktuma.

Ám a zománcfesték-technika jelentkezése Barabás László alkotásaiban mégsem a puszta véletlennek tekinthető. Művészetét meghatározó és jellemző kísérletező kedv, az önkifejezés szuggesztívebb lehetősége teremtette ezeket az alkotásait. És nagyon érdekes módon, éppen az említett moralista magatartás következményeképpen nem a dekorativitásban, a kolorit adta lehetőségekben kereste és lelte meg a képek értelmét. Aki a bemutatott képek születésének szinte minden darabjánál bábáskodott, az győződhetett meg arról, hogy milyen tudatosan küzdött az anyagban rejlő törvényszerűségek összes megismeréséért, a zománcban rejlő összes lehetőség művészi megszólaltatásáért.

E felismerések után nyúlt vissza a zománcképek legősibb időszakához, de úgy, azzal a művészi megszállottsággal, hogy egyben bizonyítson is: a mai zománcfestészet rég kilépett és túllépett az iparművészet keretein, s valószínű: nagyon közel az idő, hogy a táblakép rangjával egyenlőként kezeljék. Ezt követeli az a tudatos művesség, az esetlegesség kizárása is, ami e művekben kifejezésre jut.

Az anyagban rejlő és munkáló törvényszerűségek kényszerítették a művészt először az ikonok területére, ezek mitikus-szimbolikus kifejezési formájához. Ám természetesen a mitikus szemléletmód helyett a ma művészének elmélyült intellektusa szólalt meg a létrejött műben. És ha előbb azt bizonyítottuk, hogy a grafika fekete-fehér vonalai a komplexitás igényét tolták előtérbe, a zománcképek az anyagban rejlő lehetőségek maximális kihasználásával ugyanezt igyekeznek szolgálni. A formájában látszólag az ősi középkori művészetet követő ikonjai a modern ember ellentéteket észrevevő vívódásait fejezik ki. Az első darabok közül való Villon ikonja még egy nagyon is zárt rend keretében igyekszik egy egész élet összes ellentmondását, értelmét és botlását ábrázolni, ám későbbi alkotásai - a Kőműves Kelemen, a Mese a legkisebb királyfiról, az Életfa, a Művésztelep vagy A halász álma - már egy összetettebb, a kapcsolatokat és az ellentéteket a maguk dinamizmusában, sokszor rejtett rendszerében fejezik ki.

Ez a szintézisteremtő szándék kapcsolja össze a legősibb formát a legkorszerűbb tartalommal és technikai eljárással, ám mindezt a hagyományos narratív síkról, az ősi jelképes beszéd síkjáról az intellektus síkjára transzponálja. Ügy szólaltat meg formai és színi lehetőségekkel témákat, hogy azok az ősi tartalmak mellett a legaktuálisabb gondokra is választ adhassanak vagy legalábbis közelebb vigyenek bennünket a válaszadás lehetőségéhez. Az alkotások - legyenek azok a népművészet ismert darabjai: balladák, időtlennek tűnő, gyakorta használt jelképek vagy akár új felismerések következtében teremtettek - nem egy pillanat festői rögzítését jelzik, hanem azt az összetett dinamizmust, ami része vagy egészen betöltője létünknek.

Felelősség: a gondnak és az örömnek emberi felelőssége határozza meg művészetét. Ez sugallja témáit, az új felismerések szorító kényszerét is: formában, technikában.

A budapesti kiállítás a bizonyíték, hogy egyre nagyobb sikerrel.

74