Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: A. Tóth Sándorról

egy nyár Berlinben építész bátyám műterem-lakásában teljesen az olajfestés művelésével telt. Egyalakos kompozícióim az expresszionizmus és kubizmus jegyében erősen összefogott formákkal, kevés színnel legegyénibb korszakom. Párizsban állítottam ki ezekből. Hazatérve 1932-ben Pápára kerültem rajztanárnak. 1933-ban a Frankel szalonban Budapesten volt modern képeimből kiállításom, s így kerültem be a Művészeti Lexikon 1935-ben megjelent második kiadásába. De a vidéki társtalanság s a minden újtól irtózó közönség - vagy ki tudja mi - visszavezettek a natúrához és tájképhez. Sokat rajzoltam, de keveset festettem. 1943-ban a Műbarát helyiségében állítottam ki negyedmagammal Budapesten a tíz év előttihez mérten „megszelídített” stílusú képeket.

Csak 1957-ben jelentkezik vízfestményeimben az utolsó főiskolás évekre emlékeztető összefogott dekora ti vitás. Termékeny évek következnek, kiállítások Pápán - és 1965-66-ban egy év Amerikában teljesen művészetemből. A közönséggel jó kapcsolatom van, a művészeti élet irányítóival kevésbé. Talán a nyugdíj évei hoznak változást. Leányom és fiam - ők orvosok lettek - is rendelkezik művészi érzékkel, amiben feleségemnek is része van.”

Húsz év óta ismerem Tóth Sándor műveit, jónéhány készülését megfigyelhettem, de módomban állt a 30-40 éve keletkezettek tanulmányozása is. Értékelni próbálom az életművet. Mindenekelőtt párizsi éveinek expressziv-kubista kompozíciói tűnnek szemembe - az életmű csúcsai. Bábjátékos (1931) című festménye az építészien nagyA. Tóth Sándor: Ambulancián

71