Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: A. Tóth Sándorról
Szóval tanárt méltat ez az írás? 1928-ban Londonban élt egy fél évig, aztán 2 évig Párizsban. A 30-as években többször megfordult Franciaországban, de járt Német- és Olaszországban, Romániában, Csehszlovákiában, tájékozódott északi rokonainknál, a finneknél is. 1956-ban Csehszlovákia, aztán Moszkva-Leningrád (i960), Nyugat-Németország, Svájc, Párizs, Bécs (1962), Pozsony-Prága (1964), 1965-1966-ban kerek egy esztendő Amerikában és Kanadában, a következő évben Szlovákia és Krakkó, ismét Itália (1968), az idén Prága-Drezda-Berlin, jövőre Jugoszlávia, aztán . . . Németül, franciául, angolul kitűnően beszél, de Moszkvában és Rómában is megérteti magát az ottaniak anyanyelvén. Világutazóval állunk szemben? Ne folytassuk a találgatást, okosabb lesz idéznem Tóth Sándor rövid életrajzát: „Művészeti légkörben nőttem fel. Apám Tóth Béla építész, anyám Schulek Vilma iparművésznő volt. Kezük nyomát még jó néhány épület őrzi az annyit változott, ma Szlovákiához tartozó Rimaszombatban, ahol 1904-ben születtem, s a velem egyidős (apám által épített) gimnázium épületébe jártam, az anyám tervezte nagy kapun át. Az öt testvér számára a ceruza-papír mindennapi szükséglet volt. Festeni csak később kezdtem. Szöknöm kellett útlevél híján, hogy Budapestre kerülhessek a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 3 évig Glatz, 2 évig Rudnay növendéke voltam. Már ötödéves koromban erősen elfajzottam szeretett mesteremtől - bár a Műcsarnokban először kiállított tusrajzom egészen reális. Sajnos, az utolsó évem java termése elveszett, míg én külföldön éltem 1928-3 i-ig. Londonban a portrérajzolás adott kenyeret, Párizsban Blattner Géza és Sulyok Helén lámpaernyő-készítő műtermében a művészi bábjáték terén végzett munkáimmal bekerültem a francia bábjáték újabb történetébe is (Gervais: Marionettes et marionettistes Francais), Blattner Géza benső munkatársaként. Közben 70 A. Tóth Sándor: Tar asztmadonna
