Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - EMLÉKEZÜNK - Z. Szabó László: Az abdai pillanatok…

Ságtól Magna Hungáriáig, Juliánus baráttól Mózesig és tovább Gilgamesig. Hiába? Talán nem egészen hiába . . .

Talánnal mondom, mert ezt a mi életünkből sose lehet kihagyni.

íme hát, akitől mint embertől búcsúznunk kell, de akitől mint írótól nem búcsúzhatunk, Kodolányi János is egyike volt azoknak a folyton égő lelkeknek, akiknek a tüze nemcsak melegíti, hanem sokszor égeti, perzseli is azokat az emberi lényeket, akik közel állnak hozzá. De lám, kell nekünk az ilyen tűz, tegnap is kellett s nyilván holnap is kell, mind az idők végezetéig.

A magyarázat a sorsunkban rejtőzik.

Budapest, 1969. aug. 18.

VERES PÉTER

Az abdai pillanatok...

(Az egyre növekvő, gazdag Radnóti-irodalom lassan számba vesz minden fellelhető adatot a költő életével kapcsolatban. Barátok, kortársak és sorstársak emlékezései teszik elevenné a verseket, és valóságossá első látszatra talán a kor divatos stílusirányzatának jegyeit viselő költői képeket is. Baróti Dezső, Diószegi András, Ortutay Gyula és Tolnai Gábor legújabb tanulmányai, közleményei és emlékezései ma már szinte Radnóti eszméilésétől kezdve minden lépéséről számot adtak, egyúttal pedig lehetőséget nyújtottak a versek szövetében, rejtett képi világába való betekintésre.

A legutolsó tanulmány, Tolnai Gábor: A „Meredek út” végső szakasza (Irodalomtörténet 1969/2. 239-270.) „Radnóti Miklós utolsó verseinek teljes megértéséhez” óhajt segítséget nyújtani és a „bori HeidenauTáger életének, s a táborból az abdai gyilkosságig tartó menetelés részletes felderítésére vállalkozik”. Mindezt megdöbbentő pontossággal és meghökkentő eredménnyel.

Az abdai gyilkosság 25. évfordulója minket is arra kényszerít, hogy két élő szemtanú emlékezését, amit magnófelvétel őriz, mi is közre adjuk.)

Hujber Kálmán gátőr, 1944. őszén az abdai gátnál teljesített szolgálatot. így emlékszik a költő halálára:

Nálam volt Kugler Sándor nevezetű egyén. Mikor el akar menni, azt mondja: Kálmán bácsi, legyen szives kísérjen el engemet, mert itt nem messze az. őrháztól kocsikon véres emberek vannak. Kimegyek vele a lakásból végig a töltésen, látom, tényleg ott vannak. Odaérünk, ott a kocsikban feküsznek, a kocsi mellett ülnek. A kocsi oldalán meg a jenekén a vér folyik ki. Egy jó darabig ott álltunk. Egyszer csak a magyar katonák azt mondják, hogy nem lehet ám itt nézegetni, várakozni. Menjenek tovább! Kugler Sándort elkísértem még jóval arrébb Abda jelé. Visszajövök; megint csak megállók ott. Nézem. De akkor már a helyszíntől johbra-balra, 200-250 méterre fegyveres ötök álltak, hogy senki a töltésen ne közlekedhessen, csak a hullámtérben a víz felőli oldalon. Nézem. Megint elküldték. De én már a töltésről láttam, mikor arra mentem, hogy gödröt ástak.

65