Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - EMLÉKEZÜNK - Z. Szabó László: Az abdai pillanatok…

No, mondom, én valahogy ezt megközelítem.

Ott, ahol egek el lettek temetve, ott olyan zalotos csollány, akácahokrok, bodzabokrok voltak. Én oda bújtam, megközelítettem körülbelül 20-25 méterre. Akik bírták magukat, egymást kísérték, összekapaszkodtak. Ügy lödözjék le őket. Potyogtak bele a gödörbe, egyik hanyatt, másik hason, összegörbülve. Ügy, akik jobban bírták magukat, azokkal mindjárt kezdték eltemettelni. A gödör négy- szögletes volt, meg külön egy egysz.emélyes leágazás volt belőle kiásva. Végül egy ember maradt, aki eltemette, elföldelte őket. Körülbelül 20 -25 centi föld volt hegyettük; több nem is volt rajtuk. És aztán, mikor ez az egy elvégezte a munkát, nem akart odaállni a gödörhöz■ Neki a magyar katonák, puskatussal agyonverték, odaszoritoilák s agyonlőtték azt is. Bele a gödörbe. Csak ezt az egyef temették el a magyar katonák. Többet nem. Többel nem dolgoztak. Amikor azt rendbe tették, összeszedték a ruhájukat, a lepedőket, mindent elsz.edtek tőlük, semmit sem hagytak náluk, a kocsira fölrakták. Él is mentek.

Égy évire szedték föl őket. Négy orvos volt kint, két temetőőr, meg az abdai nyilasok. Azoknak kellett kiásni.

(Volt e szörnyű pillanatnak más szemtanúja is, az akkor 15 éves Somogyi Rudolf, aki gyerekpajtásával épp abban az időben arra kószált. A gyermeki kíváncsiság hajtotta a színhelyre. Véletlenül lett tanúja Radnóti kivégzésének Arra pontosan emlékszem, hogy huszonketten voltak, akiket kivégeztek. Mikor odavitték őket kocsival, még a kocsisokat is elküldték a Rábca hullámterébe. Minket többször is elküldték, elzavartak onnét. Persze visszamentünk és megnéztük; körülbelül 150-200 méterre voltunk az események színhelyétől. Először megásatták a sirt, és tizenhármat kivégeztek. Maradtak kilencen. A kilencnek külön megásatták a sírt. Beleestek az emberek. Hogy meg voltak-e lőve vagy az ijedtségtől estek bele, nem tudom. Még azt is láttam, mikor a sírba belelőttek pisztollyal.

Hogy tragédia volt, azt nem tudtam akkor még úgy fölfogni fiatal fejjel. Olyan formán van, hogy az ember később emlékezik vissza, rá, hogy milyen tragédia volt az akkor.

(Közli: Z. SZABÓ LÁSZLÓ)

Lakatos József fotója

66