Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - EMLÉKEZÜNK - Veres Péter: Kodolányi Jánosról
emlékezünk Kodolányi Jánosról A vegetatív élet mindennapjaiban, az emberekben, szinte mindegyikben, néhány bölcs és nemeslelkű patrióta és a szó valódi értelmében keresztény lelkületű, a szolgálatot életparancsnak érző állampolgár kivételével, csak azok a köznapi tények, jelenségek, gondolatok és reflexiók buzognak és keringenek, amelyek a „másik emberhez” és nem az egész közösséghez kapcsolódnak. Anyám, apám, testvéreim, kedvesem vagy feleségem, gyermekeim, munkatársaim, barátaim, ellenségeim. Polgártársaim, embertársaim alig-alig, nép, nemzet, emberiség még kevésbé. így van. Szenvedélyeink, indulataink, haragvásaink, gyűlölségeink, de szívbéli jó buzgalmaink is elsősorban így és ezekben jelentkeznek. Ez az emberi tenyészet létezéstörvénye. Ugyanakkor és nemcsak az apokaliptikus időkben, hanem az úgynevezett „boldog békeidőkben” is némely emberekben, prófétalelkű költőkben (Vörösmartykban, Ady Endrékben), de egyes írókban, művészekben, gondolkozókban, az igazán forradalmi lelkületű politikusokban (Bajcsy-Zsilinszky Endrékben) egy-egy újságíróban, publicistában és az igazi jó lelkész-prédikátorokban is valami soha nem hamvadó lelki égés van jelen, amely nemhogy alábbhagyna a korral, a testi erő gyengülésével, hanem még erősödik. Igaz, hogy ebben a tűzben némelyeknél ott lobognak a démonian mohó becsvágynak, dicsvágynak, hatalomvágynak a füstösebb lángjai is, de ki tudná ezt szétválasztani. A nép nem tudja. A történelem csendesebb hétköznapjaiban nem törődnek vele az emberek, hogy mit mondanak, miért sírnak az Ezsaiások (Ady Endrék), mert a fentebb említett apró életgondokkal vannak tele. Személy szerint szinte mindnyájan. A válság éveiben, az apokaliptikus korszakokban azonban, amikor József Attila-i szóval „Nem én kiáltok, a föld dübörög”, a sok tétova lélek a „messiások” felé fordul. És persze nem tud közöttük egyszeriben eligazodni, mert ilyenkor az antikrisztusok is a messiások mondandóját fújják. Nincs is az eligazodásra idő, mód és lehetőség, mert meggyorsult vagy éppenséggel meglódult a történelem, és mert mindenki, aki megszólalhat - szónok, író, politikus, újságíró -, a köznép gondjait, vágyait és persze a haragját, keserűségét, s ha ez is hat, a bosszúvágyát hangoztatja, írja és mondja. így azért megérlelődik egyszer-egyszer a győzelem ... - És kezdődik elölről minden - vág közbe a keserűszívű pesszimista, de sokszor még a becsületes bölcs szkeptikus is. Igen kezdődik, de már egy magasabb szinten, vagy legalábbis új és új, még ki nem próbált változatokban, amelyekben még van valamelyes szabadságunk, vannak nyílt alternatíváink, hogy a jobbat, a becsületesebbet, igazságosabbat választhassuk - mondom én. 63
