Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - KITEKINTÉS - Szabó Jenő: Happening

választanak, amelyek megítélésük szerint nevetségesek és értéktelenek, s amelyeket éppen azért akarnak megváltoztatni, megszüntetni vagy szétrombolni. Kérdés: vajon miért nyúlnak ilyen rendkívüli eszközökhöz?

Günther Anders szerint azért, mert nincs hatalmuk, tehát lehetőségük arra, hogy a legyőzendő intézményeket és helyzeteket ténylegesen megváltoztassák vagy megszüntessék. A happening tehát szükség-, illetve pótmegoldás, sőt nagyon sok esetben kétségbeesésből vagy elkeseredésből fakadó tevékenység, amellyel a hatalmon kívül rekedtek bejelentik követeléseiket.

A happening mindig abban a történelmi pillanatban bukkan fel, amikor az igazi ellenállás és forradalom lehetősége a semmivel egyenlő. Más oldalról viszont az ellenállók számára a zendülés vagy forradalom teljes feladása napról napra kínzóbbá és végül már annyira elviselhetetlenné válik, hogy az ellenállás vágyát pusztán irodalmi vagy művészeti téren, kigúnyolással, pamflettekkel vagy karikatúrával nem tudják kiélni, mert ennek csak két kiterjedésű szellemi léte van, a valóság három dimenziójával szemben. Ebben a helyzetben, amikor a valóság vigasztalanul elérhetetlen, és a másik, az irodalmi, illetve művészi szellemvalóság nem elégít ki, valósul meg a közbeeső megoldás, egy úgynevezett hibrid akció, amely ugyan még nem reális politikai cselekvés, de már nem csupán irodalom, illetve művészet. Ez a hibrid cselekvés a happening. Amíg ugyanis az általuk is gyűlölt és lenézett intézményről, helyzetről írt szatíra olvasói a gyűlöletet vagy lebecsülést csak mint irodalmat, illetve művészetet fogadják magukba, addig a happening résztvevői a kigúnyolásban és nevetségessé tételben személyesen vesznek részt, tehát kitombolják magukat, bosszúvágyuk kielégül. A happening ilyenformán biztosító szelep a felgyülemlett indulatok levezetésére.

De a happening - s ez az újabb arca - vígjáték is, amelyet nemcsak megírtak, elolvasnak, amely nemcsak könyvoldalakon jelenik meg, nemcsak a színpadon valósul meg, hanem a valóságban is: nyilvános helyiségben, egyetemen, bírósági teremben, áruházban, utcán. Említettük már: nemcsak a hatalmon kívüliek nyúlnak a happening- hez, mert az nem igazi, hanem szükség-, pótfegyver. Ezt a pótfegyvert pedig igen gyakran pótintézmény vagy szituáció ellen vetik be, minthogy a megzavarandó vagy elpusztítandó eredeti intézmény a valóságban nem közelíthető meg. Természetesen nem minden tárgy alkalmas arra, hogy az eredetit helyettesítse, póttárgy legyen. A póttárgy diszkriminálása vagy elpusztítása csak abban az esetben hatásos, ha az rendkívül értékes vagy esetleg szentnek számít. Ezért támadják meg a happeningek éppen a tabukat, és ezért áll középpontjukban igen gyakran szexuális vagy anális exhibíció.

A tabu megsértése a happeningezők számára elégtétel. Ügy hiszik, hogy egy megcsontosodott tabu megsértésével vagy elpusztításával sebet ütnek magán az intézményen is. De gyakran tévednek. Az intézménynek, amelyet a tabu megtámadásával disz- kriminálni akarnak, sok esetben kapóra jön az effajta póttámadás, minthogy politikailag ártalmatlan, sőt sokszor egyenesen használ. Az intézménynek, hatalomnak előnyös, ha ellenlábasai politikamentes akcióban adják ki erejüket. A hatalom, hogy alattvalóit a politikai ellenállástól eltérítse .és egyidejűleg modernségét, avantgardizmusát fitogtassa, ma sokszor megsért olyan tabukat, amelyek egy évtizeddel ezelőtt még érinthetetleneknek látszottak. A tíz évvel ezelőtti erkölcs tabuját teljesen felrúgták ma: tobzódnak a közszemlére kitett mellek, combok, szerelmi aktusok, a lefényképezett mezítelenség. Ha az ellenzék átveszi az elterelő hadműveletek végrehajtását, az csak kényelmes és kellemes lehet a hatalom számára.

Günther Anders szerint azonban mindez nem akadályozza meg a hatalmat abban, hogy egyidejűleg képmutatóan egy másik nótát is ne fújjon a másik oldalnak, amelyben azt bizonygatja, hogy az ellenzék az erkölcstelen, obszcén és szexuálisan aberrált.

57