Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Tízezer lépés a város
- Sokszor. Tudja, hogy’ van ez? Az elnökből raktáros lett, a raktárosból meg elnök.- S most is olyan a tsz? Milyenek a vezetők?- Tőlem ne kérdje. Nem tudom ugyan, hogy az úr kicsoda, az előbb fináncnak gondoltam, mikor a pálinkáról faggatott. Kérdezze meg azoktól, akik benne vannak. Én már nem vagyok ott, szerencsére. 7. (Termetes asszonyság. A virágoskertben áll, a kerítésen át beszélgetünk.)- Maga szerint milyen a tsz?- Hagyján. Nekem is benne voltak a gyerekeim, de szerencsére megmenekültek.- Miért?- Ne kérdje. Minden úgy ment, hogy a brigádvezető kiadta a parancsot: holnap reggel trágyázunk! Körbeállták a kocsisok. De mire oda került a sor, hogy be kellett fogni a lovakat, csak az én két fiam maradt. Protekcióval amazok jobb beosztást kaptak, mert büdösöllötték a trágyát. A sógorok, a komák lefölözték a tejfelt. Azt mondtam nekik, menjetek csak gyerekek. Menjetek oda, ahol megbecsülik a munkátokat.- És kiléptek a fiúk.- Hát tulajdonképpen ők nem is voltak tagok. Az apjuk nevén dolgoztak, az ő nevére írták az egységet.- Az apjuk most is tsz-tag.- Most is, most is. Hetven éves, mit kezdene már ebben a korban. A fiaim, az egyik már nem lakik itthon, megnősült, épült. A másik fiunkkal vagyunk, de külön háztartásban. (Arról nem beszélt, amit a tanácselnöktől később megtudtam. Három hold földet müveinek. A fia után járó belsőséget is megtartották. A faluban mindenki tudja, hogy közös háztartásban élnek. Azt is, hogy jogtalanul használnak ennyi földet. De erről nem beszélnek.) 8. (A kovácsmühely a tsz-ben sem változott, olyan, tnint ötven vagy száz évvel ezelőtt. Öt-hat ember, vagy legalább kettő mindig együtt van. Egy kis igazítás, egy kis ez, az - jó alkalom az eszmecserére. Egy nyugdíjas férfi kaszanyelet reparáltat. Egy másik kisbaltával áll az ajtóban, meg kellene „húzni”. A mester veszekszik vele: nem rongálja a kövét. Vigye a baltát a gépműhelybe, ott majd megköszörülik. A kovács még fiatal ember, legényesedő fiával dolgozik.)- Uram, ilyen bolondot keveset talál, mint amilyen én vagyok. Tizenöt éve dolgozom, aztán ezerötszázakat keresek. Az állatgondozók meg mégegyszer ennyit.- Maga miért nem kereshet többet?- Miért? Mert bevezették a munkalapokat. Nem volt jó úgy, ahogyan azelőtt.- Én azt hiszem, magának is jobb, ha minden munkát figyelembe vesznek. Nem?- Na jó, de én munkaegységre dolgozom. Negyven-ötven egységet kapok egy hónapra. Az alkalmazottak meg fixet kapnak. Azok megkapják minden hónapban a magukét.- Ügy gondolja, hogy az alkalmazottak előnyben vannak? 45
