Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - Dávid József: Rezervátum (elbeszélés)

lenne, ha összevissza hazudoznék? Mi? Beszélj már. Megkukultál? Ó, én önző bolond!- ugrott ki az ágyból, és rakott a tűzre. Majd újra barátnőjéhez fordult: - Teljesen el vakított ez a szerelem.- Szerelem? - jajdult fel Teri eszelősen, sírós hangon. - Milyen szerelmet tud adni egy rohadt férfi?- Teri! Hallod, Keszeg? - próbálta felcibálni a párnákról barátnőjét Mariann.- Igyál. Igyunk egy kis likőrt még.

Teri percekig nem szólt. Aztán felült. Szétzilált sűrű fekete hajába túrt, s az alkoholisták kapzsiságával nyúlt az ital után, majd amikor fölhajtotta, az asztalon levő vizespohárra mutatott:- Azzal adjál. Egészen tele. És te is igyál. Igyál, ha eladtad magad . . .

Félóra múlva Teri lecibálta Mariannról a pizsamát. Mint két pucér pondró kapaszkodtak egymásba . . .- Szerelmem ... - nyöszörögte Teri, s amit az esti mosakodásoknál komédiázásá- val palástolt, most elemi erővel tört ki belőle. Mariann álmos kábulatban vergődött, úgy érezte, mintha szerelme karjai közt lenne.. .

Mariann arra ébredt, hogy fázik, feltápászkodott az ágyról. A vizeskancsóhoz tá- molygott, s két pohár után borzadva nézett vissza a vackára. Agya még nem tisztult ki, de valami már derengett. Felhúzta a pizsamáját, s a sötétben átbotorkált a másik ágyra.

Nem is sejtette, miért, de ösztönösen félni kezdett Teritől. . .

Németh ]ános: Dionisos (Kerámia)

33