Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Falusi jegyzetek

szülőföldünk

FARKAS IMRE

Falusi jegyzetek

Alföldi szülőfalumban évtizedek óta nem esett feljegyzésre érdemes törvény- sértés. A tolvajlás-nak inkább a „szerzési ügyesség” kategóriájába tartozó esetei még elő-előfordulnak - magam is szemtanúja voltam egy balul végződött din-nyelopási kísérletnek de az elkívánás mohóbb, szenvedélyesebb eseteiről nem tud a krónika. Az erőszakos emberi megnyilvánulásoktól csak a túlterhelt lovak és az a néhány bolond szenvedtek régebben is, kikből a világ minden falujára jut egy-kettő. Jól odafigyeltem hát a nyári újságra, a rablótámadás hírére, amivel röviddel hazaétkezésem után kínál gattak az ismerősök.

Egy idegen ember ment át este motorbiciklivel a falun, s leszállt egy pohárra a cukrászdánál. Állva itta meg sörét, indult máris. Erre vagy hatan a -fiatalabbak közül - utána. Valamelyik tüzet kért tőle, kapott is, eközben a T-gyerek - hátulról - leütötte. Az ájult ember pénzét -magúikhoz vették, őt imagát behúzták a közeli kiserdőbe -és visszamentek mulatni - záróráig. Emberünk hajnalban tért magához. Megmosta arcát a közeli fcútnál, s ment egyenesen az orvoshoz meg a rendőrért. Ahogy -a körzetfelelős hatósági közeggel a cukrászdába érnek, .már ott találják együtt nagy reggeli vigasságban azt az esti hatot.

Tagadtak rendületlenül, s az idegen embernek nem volt tanúja.

A plébánián

Rövid hajú férfi, gallér nélküli csíkos ingben, a kelleténél rövidabb, kissé már kopott pantallóiban hajladozott cirókseprűjével a járda fölött. Hajszálai között legalább a-ny- nyi az ősz, mint a fekete. Gyakorlott mozdulatokkal dolgozott, puhán mégis, mintha törölgetné a járdát. A harangozó - gondoltam - és a gazdája után érdeklődtem.

Első mondata elárulta a lelkek -pásztorát. Rebbenékenyen, anélkül, (hogy kilétem iránt vagy j öttöm oka felől érdeklődne, nyitotta előttem a kaput, és egy tégla- -padlójú helyiségbe tessékelt. Az íróasztalról és az iratszekrényről - mindkettő feketére mázolva - arra következtettem, hogy -a dolgozószobába jutottunk. Az asztalon nagy elődök szentbeszédei-nök bekötött példánya és a Világosság egy száma feküdt. Megkérdeztem, nem jöttém-e szorgos időben, mert iha tán zavarnék. . .- Ó! - legyintett.

Megértettem, magányos, beszédre szomjas ember ül az asztal szemközti -oldalán. Amikor jövetelem céljára tértem, meglepődve nézett f-öl, tőlem hall -először a rabló- támadásról.

34