Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - Kulcsár János: Abdán, hol ősz van újra (vers) - Galambosi László: Bekerítve (vers)
KULCSÁR JÁNOS Abdán, hol ősz van újra- Radnóti Miklós emlékének - Ott, ott a tisztás túlsó oldalán, hol most fehér bottal botorkál a nap . . . Nyúzott csönd fagy köréd. Csontmarkú ágról elkésett dörrenések hullanak, hogy összeretten benned az a másik, a kisfiú, ki madárra se lőtt, de errefelé játszott katonásdit egy héttel tán a gyilkosság előtt. Nyugtasd magad, hisz nem volt benne részed, szülőfalud sem bűnös, tudhatod. Támadt-e példa másutt jobb, merészebb? (Minden családból akadt már halott negyvennégy őszén. Ők is észrevétlen hulltak el ütleg s rongy medáliák pólusai közt. . . Táncolt a kötélen a bohóc-kínra kapatott világ.) Elmúlt? Igen, s te élsz■ De jól jegyezd meg, s holtak helyett is nyitva tartsd szemed. A gyilkosoknak ne koldulj kegyelmet, tudták, vagy sem, hogy mit cselekszenek! GALAMBOSI LÁSZLÓ Vénül a szerelem: ravatalnak látja a magasba emelkedő telet, rothadó rózsák tartják az eget. Hova lett a bölcső, a pólya, ezüsttel futtatott selyem? A babát köszöntő kalács, a bor, tűz ölelő szirma, tolipuha fekhelyem? 17 Bekerítve
