Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - Z. Szabó László: Az utolsó stáció (dráma részlet)

Szabó Sándor: Martinász

16

FÉRJ: Bocsásson meg nekem . ..

TISZTELETES: De képviselő úr!

FÉRJ: . . . pár sor hiányzik még. Befejezem . . .

(Közben a fenti cellákban egyre erősebben adják tovább a hírt. Mindent elsöprő erejű kiáltássá változik ez az egy szó):

HANGOK: ítélet. . . Reggel! - Reggel! - Reggel! - Reggel! - Reggel! - Reggel! (Azután hirtelen csend lesz, és az egyik elkezdi énekelni szöveg nélkül a Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket. Az első sorokat, amibe mindegyik rab belekapcsolódik, még elnyomja az őrök kiabálása.) HANGOK: Kuss! Hallgass kutya! Csönd! Elhallgatni!

(De a kiabálást túlszárnyalja a már szöveggel énekelt utolsó sor): Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél meg szegény magyarokról . . .

(Utána nagy csend.)