Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bakács Tibor: Csizmadia Zoltán Derkovits-díjas

Míg a Festő műterme és az Emlék az absztrakciót hívta segítségül a mondanivaló szolgálatában, a Szerelmesek olyan örök téma, amelynek áhítatához a hagyományos eszközöket ítélte megfelelőbbnek Csizmadia Zoltán. A Szerelmesek tartózkodásában az alkotójuknak az emberi érzések értéke iránti tisztelete is megnyilvánul. Az egész kép tiszta és emelkedett szellemiséget áraszt. Érdemes kiemelni a művész vonalvezetésének egyszerűségét, és azt, hogy nem riad vissza olyan örök szimbólumok felhasználásától, mint az élet fája, s az éltető meleget árasztó napkorong. Egyetlen vonallal kifejezően utal a szerelem testiségére, a női termékenységre is. Műgondra vall a napkorongot takaró és azon kívüli levelek színkontrasztja.

Csizmadia Zoltán az állandó alkotás lázában ég, szakadatlanul dolgozik. Csak az elmúlt egy esztendő alatt több országos kiálllításon vett részt, köztük a Magyar Nemzeti Galériában az ,,Űj magyar festészet” címmel megrendezetten, a Műcsarnokban a XI. országos magyar képzőművészeti kiállításon, a balatoni, a szegedi, a hódmezővásárhelyi, a miskolci és a kaposvári tárlatokon. Külön öröm számunkra, hogy ezúttal először, de nem utoljára, bemutathatjuk a művészt az Életünk olvasóinak is.

Csizmadia Zoltán: Emlék

86

/