Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Andrássy Kurta János: Ókori eredetű magyar emlékek

lyezve. Ugyanis, amint a képen látható, a mélyedésekben színes nemes kőbetétek voltak. Ez az analógia hitelesebben bizonyít mindazoknál, amelyeket nyugatról sorakoztattak fel „hivatalos” tudósaink.

Chorezmről is volna fontos mondanivalónk, de ez a kérdés, mely még egyáltalán nem megoldott, külön tanulmányt igényel.

Ez a lelet nemcsak a nyugati eredet elméletet dönti meg, de az anatómia elméletet is semmivé teszi, mert anatómiai formákat színes kőbetétekkel nem szoktak hangsúlyozni, legfeljebb szemeket, de bordát semmiképpen. Tehát mint az előzőkön, itt is négy sáv van. Nem több és nem kevesebb, mint ahogyan igen következetesen négy sávval van ékítve a térben és időben még távolabbi analógiánk: ez az i. e. II. évezredből való béth-sáni oroszlános dombormű. Mivel ez annyira távoli, hajlamosak lennénk a négy sávot bordának tekinteni, ha nem lenne mellette a lapocka fölött ismert jel, jelentését is tudjuk. A négy sáv itt sem véletlenül négy, mert még két egymással ölelkező oroszlán is tartozik ehhez a domborműhöz, s azokon is négy sáv van a „Dingir”, ill. isten jellel együtt. A négy sávnak ez a következetes ismétlődése, miként a rozetta forma esetében, arra a következtetésre késztet, hogy valamilyen szimbolikus vagy írásjegynek tekintsük. És mivel általában a rozetta formával együtt fordul elő, minden bizonnyal ott kell keresnünk az eredetét, ahol a rozettára rátaláltunk. Csak keresnünk kellett s egy piktográf írástáblázaton rá is találtunk. A négy sáv szótag értéke: AR, jelentése: folyam, áradás, sokaság, nép. Termékenység esetében ember-, állat- vagy terménysokaságot is jelöl.

A négy sáv kategóriájába tartozó két mezopotámiai példát mutatunk be. Az egyik egy álló Gudea király szoborról készített részletrajz. A király kezében bőségkelyhet tart: olyant, amilyent a Bau vagy Istar istennők szobrain is láthatunk. A bőségkehelyből két irányba négyes tagolású folyam árad szét. Az értelme világos: a király kezéből bőség, jólét árad. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a telloi domborműtöredék ábrázolása. Itt ornamentika motívumként ismétlődő bőségkelyhekből szintén négyes tagolású folyamok kapcsolódnak ornamentikává. Ide sorolhatnánk még több pecséthengert is, melyeken hasonlóképpen találjuk a szent folyó (Eufrátesz) ábrázolását, a termékenység vagy áldás áradását (Parrot i. m., továbbá H. Schmölkel: Das Land Sumer). Ha már itt a bőségkelyhekről is szó esett, talán megengedhető, ha föltételezzük, hogy az aranybulla címerpajzsán az oroszlánok között levő kelyheket a magyar Boldog- asszony „áldozati kelyhével” azonosítjuk. (Kálmány Lajos: Boldogasszony, ősvallásunk „istenasszonya”, Bp. 1889. M. T. A. k., továbbá Clara M. De Ney — Zoltán Kádár: Un Capitulo Centroeuropeo 1950. Mendoza 236—37. old.)

Ezek után vizsgáljuk meg a magyar emlékeken levő négy sávot, hogy a formai egyezésen túl tartalmaz-e olyan szellemi, tartalmi vonásokat, melyek az említett írásjegy tartalmához, jelentéséhez kapcsolják. Mert ha ilyen kapcsolat nem mutatható ki, akkor csak üres formai hasonlóságnak tekinthető. A négy sáv a magyar címerből a legáltalánosabban ismert. Erről a négy sávról pedig úgy tudtuk, hogy az a négy folyót ábrázolja, ill. szimbolizálja. De így tudta Werbőczy is (Hármaskönyv, 1514. I. r. 11c. 3. §). Tehát elég messzire nyúlik ez a tudat, hiszen Werbőczy is régi hagyományt rögzít, hogy hitelesnek elfogadhatjuk. Ez pedig megegyezik a hatezer év előtti piktográf írásjel jelentésével. Amint láttuk, a négy sáv mint szótagjegy több rokon fogalmat fejez ki. Ezért szükséges még egyszer visszatérnünk az esztergomi oroszlán sávjaihoz. Már szóvá tettük, hogy azok formájukban mintha a hármashalmot is magukba foglalnák. Ebben az esetben feltételezhetjük, hogy ezek összetett jegyek és össze63