Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Andrássy Kurta János: Ókori eredetű magyar emlékek

tett tartalma is van. Mivel a piktográf írásjelek között némi ismeretre tettünk szert, nem volt nehéz a hármashalom eredetét is megtalálni; szótag értéke: KUR, GIR, MAD, jelentése: hegy, ország (fent idézett művek). A mi hármashalmunkról is úgy tudjuk, hogy az a Kárpátok három hegycsoportját szimbolizálja. Tehát ez is azonos fogalmat fejez ki. Mint az eddig tárgyalt jeleknek, a hármashalomnak is van néhány analógiája; így pl. Khorezmi tagmájában is a hármashalom a főmotívum. (Tolsztov: Ősi Khorezm) Dr. Kádár Zoltán egyet, docens egy szkíta leletet említett a hármashalammal. Fettich Nándor pedig szíves volt egy hun diadémra felhívni figyelmemet. (A gödöllői premontrei gimn. évkönyvében, Nemz. Múz. Tört. o. könyvt.) Így az esztergomi oroszlán négy sávja, ami feltételezésünk szerint a hármashalmot is magába foglalja, együttesen országot és népet is jelent, vagyis az ország népét, helyesebben ennek megfelelő fogalmat fejezhet ki. (Azért használtam a feltételes módot, mert dr. Novotny a már említett tanulmányában a négy sávot ékírásnak értékeli. Hogy melyik felfogás a helyes, ezt már hivatottabb szakembereknek kell eldönteni.) Amikor rámutattunk, hogy a négy sáv folyót is és népet is jelöl, evvel a ténnyel azt kívántuk hangsúlyozni, hogy őseink ugyanúgy több jelentéssel alkalmazták ezeket az írásjegyeket, mint előttük évezredekkel előbb Mezopotámiában.

A fenti bizonyító anyag talán eléggé megalapozza annak szükségességét, hogy az esztergomi palota oroszlán ábrázolásainak eredet kérdését felülvizsgáljuk. De az eddig elfogadott időmeghatározást sem tekintjük lezártnak, mert bár lehetséges, hogy ezek a freskók a festék és vakolat vegyi elemzése alapján ezt az időt mutatják, de ugyanakkor fölmerül az a gondolat is, hogy III. Béla, vagy Gerevich Tibor szerint Imre korában csak újra festették. Imre már csak azért sem festethette, mert ő minden bizonnyal kilenc oroszlánt festetett volna. Ezeknek az oroszlán ábrázolásoknak jóval régebbi, talán már Géza fejedelem idejéből származó előzményeinek kellett lennie.

Ezek az írásjegyek mint szimbolikák uralkodó jelvényekként fordultak elő. így mondhatnánk, hogy mindössze egy szűk uralkodóréteg, esetleg csak egy családi dinasztia tulajdonai voltak ezek s a nemzet ezektől örökölte s őrizte meg napjainkig. Igaznak is látszik ez a leszűkítés, mindaddig, amíg új tényező nem bukkan elő, ami ezt a szűk kört szét nem feszíti, hogy a nép is beleférjen, jelét adva, hogy ezekhez az ősi kultúremlékekhez valami úton-módon neki is jussa van. Népművészetünkben, népköltészetünkben, meséinkben már sok olyan jelenséggel találkoztunk, melyeknek a magyarság körében való jelenléte az eddigi őstörténeti elméleteket tekintve „homályosak”. Viszont ezeknek „jövevény” jellege nem bizonyítható meggyőzően. A nép mindig a kultikus szimbolikáihoz ragaszkodik leghívebben, s ha már nem is hiszi azokat, akkor is az ősök emlékét őrzi bennük. így maradhattak meg évszázadokon át eredeti formájukban ornamentikák, ősi szövegek, miket a szájhagyomány őrzött. A tárgyi emlékek nehezebben voltak megőrizhetők, mivel ezek könnyen enyésző anyagból, vagy anyagokra készültek. Ezért nagy a jelentősége minden meglevő darabnak, amely a nép távolabbi múltjáról tud számunkra valami újat mondani. Népművészetünk tárgyi emlékei kevés kivétellel alig kétszáz évre terjednek. De ezek között is akadnak olyanok, amelyek messzi múlt emlékeit, vagy ősi hagyományokat őriznek. Ezek között is egyedülálló darab az itt bemutatott kos szobor, ami a múlt század tájáról való pásztorfaragás. Itt most nem a szokványos leírást adjuk, hogy milyen fából és milyen faragóeszközökkel készült. Ezt már nyilván sokan megírták róla. Ennek a kis szobornak azért van kiemelkedő jelentősége, mert szervesen beletartozik a fönt tárgyaltak kategóriájába. A különös az, hogy ami64