Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kuntár Lajos: Az irodalmi élet Szombathelyen a Tanácsköztársaság alatt

lakói között szép számban akadtak irodalmat értők és igénylők. Szombathe­lyen régi és nagy hagyományai voltak az irodalom ,,emberközelbe hozásá­nak”. Az 1899-ben alapított Kultúregyesület, a sokféle társadalmi egylet, külö­nösen pedig a gazdag és sokrétű sajtó fontos feladatának tekintette az iroda­lom népszerűsítését, az alkotások közkinccsé tételét. Az 1880-ban létrehozott s az azóta sikeresen működő városi könyvtár, a gyakori színházi előadások, a divatos irodalmi felolvasások, a műsoros estek s az irodalmat tolmácsoló más formák eredményesen alakították, bővítették a városban élők irodalmi érdek­lődését, az irodalmat igénylőik táborát. Alkotók is akadtak. Mégpedig mindig szép számban. Többségük a sajtóban tevékenykedett, de a tanárok, papok, ügyvédek és más foglalkozást végzők közül is többen gazdagították, színezték a vasi irodalmi életet. A szellemi élet pezsgése a Tanácsköztársaság idején is folytatódott. A me­gyei és a városi művelődési osztályok nagy lelkesedéssel láttak hozzá az új feladatok megoldásához. A nagy számban megtartott ismeretterjesztő előadás f közül többnek volt tárgya az irodalom. Dr. Várady Imre főreáliskolai tanár a Kultúrház nagytermében tartotta meg „Hogyan olvassunk?” című előadását. Fábián Gyula tanár és író több előadásában növelte a művészeteket és az iro­dalmat értők táborát. Érdemes megemlíteni, hogy Szombathelyen a Tanács- köztársaság idején természetes velejárója volt az ismeretterjesztő előadások­nak a játékfilm és a vers. A filmvetítés ás a szavalat nagyban növelte az érzel­mi hatásokat s jól szolgálta a tömegek művelődését. A szavalás szinte tömeg­méretekben folyt, s a szavalok nemcsak az ifjúság köréből kerültek ki, hanem a tanárok is gyakran mutattak példát. Így például május 28-án az Apolló film­színházban megtartott „A vallás és a kommunizmus” című előadáshoz a már * említett dr. Várady Imre tanár tolmácsolta az Ady-verseket. Szombathelyt rendszeresen látogatták a fővárosi írók. A tízes években nemcsak a polgárság, hanem a munkásság is gyakran találkozott országos hírű írókkal, költőkkel. Az 1910-ben alapított „Törekvés” Munkásképző Egylet a munkások szellemi felemelését tűzte ki céljául. Szervezésében sók fővárosi po­litikus, tudós, költő tartott Szombathelyen nagy tömegek előtt előadást. A Tanácsköztársaság alatt, április elején Nagy Endre író, újságíró és kon­feranszié négy napot töltött Szombathelyen. A Kultúrbázban megtartott elő­adásai állandóan telt házak előtt folytak. Fehér Károlyinak adott nyilatkozatá­ban lelkesen beszélt Szombathelyről, s kijelentette, hogy annyira, megszerette a várost, hogy máskor is szívesen keresi fel. Ügy látszik, Nagy Endre a látoga­tásokon túl is vállalt volna feladatot. A Vasi Vörös Hírlap május 3-i szá­mában azt a meglepő hírt olvashatjuk, hogy ő és több írótársa hosszabb időre leköltözik Szombathelyre. Az említett lapban „íróvilág Szombathelyen” cím­mel jelent meg az a közlemény, amely tud túl adta, hogy Nagy Endre levelet intézett Kiss Endréhez, a Budapestről Szombathelyre került újságíróhoz, amely­ben arról értesítette, hogy a tervek szerint a fővárosi írók egy-egy csoportját a nagyobb vidéki városokba helyezik. Szombathelyre is kerül egy csoport. Ennek rajta kívül Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Barta Lajos és Schlöp- lin Aladár lesz a tagja. Kiss Endrét a Tanácsköztársaság vidéki sajtóosztálya küldte Szombat­helyre. Ö lett a megyei direktórium sajtóelőadója, s a Szombathelyről elmene­kült Lingauer Albin után a Vasvármegye szerkesztője. Baráti kapcsolatot tar­tott több fővárosi íróval, köztük Nagy Endrével, valószínűleg az ő révén jött 48

Next

/
Thumbnails
Contents