Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kuntár Lajos: Az irodalmi élet Szombathelyen a Tanácsköztársaság alatt
tanulmányok KUNTAR LAJOS Az irodalmi élet Szombathelyen a Tanácsköztársaság alatt Az irodalom emberformáló szerepe és jelentősége természetessé tette, hogy a nép állama nagy gondot, figyelmet fordítson alakítására, kiteljesedésére. A Közoktatásügyi Népbiztosság irodalmi osztálya, majd a létrehozott különféle szervek igyekeztek megvalósítani azokat az elveket, amelyek hivatva voltak biztosítani az írók gondtalan alkotási lehetőségét s általában az egész irodalmi élet megújhodását. Már az első napokban sürgető feladatként jelentkezett az írók összeírása. A nyilvántartásbavétel megtörténte után, május 12-én megalakult az írók szak- szervezete. Az irodalmi élet országos eseményeiről, fejlesztésére tett intézkedésekről, a különféle törekvésekről ma már elég sokat tudunk. Nem így azonban a vidéken történetekről. Pedig itt is éltek írók s az irodalmi élet sem szunnyadt.* Szombathely és az irodalom A megyei direktóriumok és ezek művelődési osztályai voltak elsősorban hivatva a vidék kulturális életének irányítására. Szombathelyen Hencz Kálmán elnökletével 22 taggal és két osztállyal — művelődési és zene-, színművészeti, irodalmi — működött a vármegyei közművelődési osztály. Szombathely városának kezdetben nem volt külön osztálya, az igények azonban hamarosan lét- rehozatták ezt a szervet is: június végén sor került az önálló városi művelődési osztály megszervezésére. Az irodalmi és a művészeti ügyekkel foglalkozó bizottság élére Halász József költőt, a Testvériség szerkesztőjét állították. Szombathelyen a Tanácsköztársaság idején nem éltek ugyan országos hírű írók, költők, az irodalmi élet mégis pezsgett, többen írtak, alkották, s a város * Szombathely Tanácsköztársaság alatti irodalmi életéről még nem jelent meg publikáció. E terület valahogy kimaradt az egyébként szépen sokasodó tanulmányok témaköréből. E szerény írásban feltárt események és törekvések — remélhetőleg — segítik ráterelni az irodalomtörténeti kutatók figyelmét, a hiányosság pótlására: a további adatgyűjtésre, különösen pedig az értékelésre. 47
