Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - Fázsy Anikó: Történet (elbeszélés)

tóttá, hogy írjon le a leltáriból kétszáz anyacsavart, s könyveljem be huszonöt és fél Csillag márkájú fekete cipőpasztát, Koch Frigyes ezt az utasítást is pontosan végrehajtotta, és csak arra ügyelt, hogy a számoszlopok egyes számjegyei pontosan egymás alatt sorakozzanak, hajszálnyira megegyező távolságra egymástól, mint díszszemlén a katonák. Valamikor kalandvágyé volt, de a katonaiskola szigora megtanította, hogy a feladatnak ne a lényege érdekelje, hanem a pontos, megbízható megoldása.

Napjai is szigorú beosztás szerint telték. Félhatkor kelt, mosdott, borotválkozott, elfogyasztotta a felesége (szül.: Rácz Heléna stb.) által eléje tálalt reggelit, félhétkor villamosra szállt, majd három átszállás után legkorábban negyednyolckor, de legkésőbb félnyolc előtt öt percoel megérkezett munkahelyére. Félnyolckor felhúzta klott könyökvédőit, ellenőrizte ceruzáit, amelyik tompa volt, azt kihegyezte, szemét jólesően végigjártatta az asztalon glédában sorakozó kartotékokon, majd dolgozni kezdett. Tíz órakor Jolika, a gépírónő kávét készített. Koch Frigyes megitta a ráeső részt s elfogyasztotta az otthonról hozott tízórait. Félegykor ebédelni ment. Egytől négyig megállás nélkül dolgozott, ha nem volt új könyvel ni való, akkor a régi számadásókat nézte át újra, ellenőrző mérleget készített, vagy kijavította Jolika, a gépírónő helyesírási hibáit a hivatali levelekben. Négykor, amikor kollégái elmentek, meguzsonnázott. A gyárból félötfcor távozott. Innen valamelyik tanítványához ment. Napi két—három órát 'korrepetált. Legtöbbször kilencre ért haza. A konyhában megvacsorázott. Az ebédlőben, amelynek csak a bútorok miatt volt ez a neve, de már mindenki elfelejtette eredeti rendeltetését, a három nagyfiú lakott. Minden este érdeklődött tanulmányaik felől, a két egyetemistának segített műszaki rajzaik vagy egy-egy bonyolultabb tervezési feladat megoldásában. Néha a félesége panaszkodott a drágaságról. Tíz órakor átment a hálószobába. A három kisebb gyerek aludt már, ezért lábujjhegyen járt. Az ágyban még elolvasta a Magyar Nemzetet, meghallgatta a tizenegy órás híreket. Aztán elaludt. Ritkán volt beteg.

1968. június 15-én délután négy óra után, úgy mint máskor, megette uzsonnáját, egy darab sajtot két kenyér között. Egy pohár vizet ivott rá. Kezet mosott. Aztán fogta az aktatáskáját. A gyárudvar már csendes volt, az öntöde felől és a forgácsolóból hallatszott csak zaj. A bélyegzőóránál már senki nem állt. A kinti meleg levegő megcsapta, a szűk udvar, amelyen az imént átjött, nyirkos volt és sötét. A megállónál nem kellett sokáig várakoznia. Kinn maradt a villamos zsúfolt peronján. A tanítványa, akihez igyekezett, felsőfokú technikumba járt, s év végén elhúzták matematikából. Napi két órát korrepetálta a szeptemberi utóvizsgára. Amikor becsöngetett, a fiú anyja nyitott ajtót. Zavartan mosolygott:

— Elnézést kérek, de a Pali nincs itthon, váratlanul rokonok érkeztek, majd holnap tessék jönni.

— Kérem, asszonyom — mondta Koch Frigyes, és arra gondolt, hogy Palika csavargása a váratlan rokonokkal neki harminc forintjába kerül. Bosz- szúsan hozzátette: — Ha telefonon értesít, nem jövök hiába.

Az asszony még zavartabban mosolygott és azt mondta:

— Természetesen kifizetjük a mai két órát is.

Koch Frigyes megnyugodva lépett ki a kapun. Az utcán megtorpant. Hová menjen? Váratlanul szakadt rá ez a két óra szabadidő. A következő tanítványa félnyolcra várja. Közben hazamehetne, de amikor eszébe jutott a sötét udvari lakás, ahol állandóan zajonganak a gyerekek és a személyzeti szobában

28