Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - Csaba Imre: Ítélet (elbeszélés)
— De Pápán az a keresztényszocialista csirkefogó a helyén maradt! És tessék! Gondosan gépelt, jellemzésekkel ellátott névsort tett Jankovics elé. Ebből kiderült, hogy bizony sok faluban: Borzaváron, Kővágóőrsön, Hajmáskéren és másutt is — volt csendőrök lettek a vörösőrök. — Ezekkel akarja a direktórium a burzsujokat ártalmatlanná tenni?! — A parancsot teljesíteni fogják. — Jó — mondta Lusztig nyugodtabb hangon, és leült —, de azért én minden eshetőségre számítva létrehoztam egy huszonnégy tagú terrorcsoportot. Per- vánger Mihályt és Csömör Gábort neveztem ki parancsnoknak. Lefoglaltam számukra a Kossuth utca 6. számú házat. A Weisz Elekét. Kérem ennek szíves tudomásulvételét! Azzal, hogy Beöthy távozását szó nélkül tudomásul vette, hogy egy mozdulattal sem marasztalta, kifejezésre juttatta, hogy Beöthy gyanúja nem alaptalan: benne sem bízik. Ez a Beöthy-ellenes gyanakvás már másnap meggyőződésévé érett. Megkapta a Veszprémi Katonai Állomásparancsnokság egy levelének másolatát, amelyben a vörös hadseregbe átvett tisztek beosztásuktól való megfosztását kérik. A volt tiszteket a levélben így jellemezték: „Preiszberger József hadnagy botozásai a harctéren hírhedtté váltak, legfeljebb mint csatár alkalmas. Pesthy Károly volt őrnagyot több elvtárs tanúvallomása alapján embertelen bánásmódja miatt a hadseregből kiközösítésre ajánljuk. Kovács József volt százados a Bőhm hadügyminisztertől kapott demokratikus rendeleteket tudomásul sem vette” ... és így tovább. A volt tisztek felülvizsgálatáért Beöthy volt felelős... A terrorcsapat birtokba vette a számára kijelölt székházat és megkezdte tevékenységét. Néhány ellenállást tanúsító tőkést, kereskedőt és vezető tisztviselőt — köztük a már Lusztig hatására leváltott dr. Bibó alispánt, dr. Komjáthy polgármestert, dr. Török rendőrfőkapitányt, Rainprecht Antal volt főispánt — letartóztatták, és túszként őrizték őket a börtönben. A terrorcsapat most újabb, szervezkedéssel gyanúsíthatókat fogott le. De a bíróságban sem bízott. Hogy voit-e oka a bizalmatlanságra? Jankovics Lajos utasítására letartóztatták és bíróság elé állították Angeli Márton földbirtokost, aki —• ahogy a megyei direktórium lapja, a Vörös Zászló akkor írta — „éveken át vígan űzte az árdrágítást, nyomorult zsellérek és orosz foglyok verejtékes munkája után hallatlan profitot vágott zsebre, a háborún, a halottakon, az itthon maradottak nyomorán vámot szedett, üzérkedett, feketé- zett” és a Tanácsköztársaság kikiáltása után szabotált. De a megyei vezető ügyész, Lányi Sándor (akiről később valóban kiderült, hogy áruló) „bizonyítékok hiányában” szabadon engedte. Lusztig elfogatta és Budapestre kísértette, ott azonnal öt évre ítélték. És a Veszprém megyei bíróságok általában így ítélkeztek. Igaz, hoztak néha szigorú ítéletet is: egy vöröskatonát, mert a szesztilalmat megszegte, élvezettel ítéltek egy esztendőre, hónapokra börtönbe zárták a prostituáltakat stb. De azokat, akik a Tanácsköztársaság ellen izgattak, szervezkedtek, „bizonyítékok hiányában” rendszerint szabadon engedték. Ezeket aztán Lusztig huszonnégy tagú terrorcsapata tette ártalmatlanná. Később, amikor már nem volt terrorcsapat, nem fogta el senki a Veszprém megyei bíróságról „bizonyítékok hiányában” szabadon engedett Krossovszky Gyulát: ő szervezte utána Devecserben az ellenforradalmat! 7
