Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - Csaba Imre: Ítélet (elbeszélés)
újabb és újabb követelésekkel kereste fel a direktórium elnökét. Nagyon is jogos követelésetekéi. — Hogy képzeli ezt, Jankovics elvtárs, meddig lesz képes a városi tanács, a városi direktórium megyei feladatokat ellátni?! — Ez megyei tanács és megyei direktórium! — Jó, akKor hol a városi?! feltétlenül és sürgősen külön kell választani! A polgármestert pedig el kell kergetni a pokolba. (Két héttel a Tanácsköztársaság kikiáltása után még a hivatalában volt és intézkedett dr. Komjáthy László polgármester!) — De értsék meg, hogy alispán nem kell, és ha kellene, akkor sem maradhatna ez a hétpróbás... (Mert dr. Bibó Károly alispán is a hivatalában volt és tevékenykedett — nem éppen a Tanácsköztársaság megszilárdítása érdekében.) — Ha elmozdítjuk, felzúdui a nép! — Akkor zúdul fel hamarosan, ha nem mozdítjuk! Fel kell szólítani, és ha nem megy magától, itt a vörösőrség! — A vorösőrség felett én rendelkezem és én ebbe... — Akkor létrehozok egy terrorcsapatot és elkergetem én! A polgármestert, az anspánt és dr. Török Gyula volt rendőrfőkapitányt, valóban a lakosság követelésére, elkergette a megyei direktórium. Az alispán helyét maga Jankovics Lajos, a direktórium elnöke, a polgármesterét Neumayer Imre cipész mint a városi tanács elnöke, a rendőrkapitányét pedig Prőder László rendőriogalmazó vette át. A terrorcsapat mégis megalakult. Mert Lusztig a vörösőrségben sem bízott. A direktórium minden reggel ülést tartott. Lusztig megérkezése után az első ülésen úgy döntöttek, hogy Lusztigot „meghívják”, kooptálják a direktóriumba. Mindnárman azt mondták: azért, mert így közvetlenebbül élvezhetik a kormány segítségét. De mindhárman azt gondolták: azért, hogy így csak egy legyen közöttük, és ne egy, a kormány embere felettük. Lusztig a meghívást természetesen visszautasította, és ez fokozta a feszültséget. A direktórium tengerészkülönítményt kért a Hadügyi Népbiztosságtól, amíg a vörösőrség szervezetileg is helyreáll — de amikor a vorösőrség parancsnokait kinevezték, Lusztig azonnal hozzákezdett a terrorcsapat megszervezéséhez. — Szavazati jogom nincs, az elvtársak úgy tesznek, ahogy jónak látják. De a véleményemet elmondom. És elmondta: — A megyei vörösőrség, úgy ahogy van, megbízhatatlan. A megyei parancsnok, Szabó Ernő hivatásos tiszt volt. Beöthy Dezső, a direktórium katonatagja felállt és kiment. Ő is hivatásos tiszt volt. Amikor az ajtó becsukódott mögötte, Jankovics — magára erőltetett nyugalommal — válaszolt: — Szabó Ernő ellen senki, semmi kifogást nem emelt eddig. Szolgált a nemzetőrségben is, és önként jelentkezett a vörösőrségbe. — És mint megyei parancsnok a helyükön hagyja a volt rendőröket, csendőröket! — Törököt már leváltotta! Lusztig egyébként is vöröses arca most valósággal tüzelt. Kirúgta maga alól a széket, és jellegzetesen bicegő járásával, egyik kezét hátra szorítva, a másikkal erősen gesztikulálva, valósággal kiabált: 6
