Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - Csaba Imre: Ítélet (elbeszélés)
CSABA IMRE Ítélet — Dokumentum-novella — Most már megírhatom a történetet, tudom a végét. Megtörtént a befejezés. Szomorú, mint minden halál. A temetése — mondják — nagyon szép volt. Csehszlovákiában, Martinban élt 1920 óta, ott dolgozott, amíg nyugdíjba nem ment, egy fémfeldolgozó üzemben volt művezető. Egy ideig a nyugdíjazása után is bejárt, tanította, nevelte a fiatalokat. Taggyűlésekre, pártnapokra is behívták, amíg egyszer ki nem tiltották. Nem volt abban semmi különös, hogy a párttitkár hivatta. Elküldött érte máskor is, ha szükség volt rá, ha segíthetett a munkásmozgalomban szerzett tapasztalataival. Mindig barátságosan fogadta a titkár. — Szervusz Géza bácsi, hogy vagy? Kínoz a reuma? Á, letagadod, nehogy az asszony eldugja a horgászfelszerelést! Hozták a feketét is, bár nem lett volna szabad, a szíve miatt. De mindegy: ha ott nem, megissza másutt. A dohányzásból sem engedett. Ivott is, ha társaságban éppen megkínálták. Zsurek Géza nem érezte magát feleslegesnek eddig soha. Nem is búcsúzott el munkatársaitól, amikor nyugdíjba ment. Most nem fogadták úgy, mint máskor. Elmaradtak a szokásos kérdések, csak hellyel kínálta a titkár, aztán elébe tett egy könyvet. Friss kiadás, nemrég jelent meg Magyarországon a magyar Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulójára. — Ismered? Mohón kapott utána. Hihette, remélhette volna, hogy megemlékeznek róla is, hiszen szerepe, része volt abban. De a titkár hangja... — Olvasd! — mondta erélyesen a titkár és felnyitotta a könyvet. De nem várta meg, hogy az öreg feltegye olvasószemüvegét és kibogozza a betűket. Kimondta, amit a sorok tartalmaztak: — Áruló voltál, Zsurek Géza! Egy árnyalattal sem emelte fel a hangját, mégis mintha kiáltott volna, úgy szállt a hang, egészen betöltötte az irodát, talán az egész gyárat, a várost, a világot. — Áruló voltál, Zsurek Géza! Nem is tudott olvasni most már, nem tudta, nem is érdekelte, mivel vádolják. Egyáltalán semmi sem érdekelte. Aki életveszélyesen, súlyosan megsebesül, hosszú ideig szinte semmi fájdalmat nem érez. És jó is, hogy így van: azt a rettenetes fájdalmat nem lenne képes az ember elviselni, talán azonnal belehalna. 4
