Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Horváth Iván: Kisalföldi horvátok
4. Gradisce! ízes szerint ez a kifejezés ősrégi! — Vár-vidéket jelent a szó. Gradiscsei hordátoknak a Burganlandban élő hordátok nevezik magukat. A Burgenland szó is várvidéket, vagy ehhez hasonlót jelent. Következésképpen a horvátok lefordították a Burgenland szót, s így lettek gradiscsei, azaz burgenlandi horvátok. (Ezzel kapcsolatban tájékoztat még az Üj Magyar Lexikon I. kötet, 393. és a Nasa Domovin, Wien, 1934. 51.) 5. Azt már egyáltalán nem értem, miért várja el ízes Mihály az itt élő hor- vátoktól, hogy színes sokáé népviseletben járjanak. Ez az igény annyira abszurd, mintha a kapuvári parasztokat megszidnánk: miért nem hordják már azt a pompázatos kalotaszegi népviseletet?! A kisalföldi horvát községeknek is volt sajátos, igen gazdag népviselete, amely nyilvánvalóan nem volt azonos a sokác népviselettel. Hogy milyen lehetett ez a viselet, jól dokumentálják a soproni Liszt Ferenc Múzeumban és a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban megőrzött eredeti darabok. Kisebb-magyóbb nehézséggel még ma is gyűjthetők az egykori színes népviselet dnrabjíai. Előkerülnek padlásokról, tulipános ládák mélyéről. Korán „kivetkőztek” belőle a parasztok, mert a városokból, Szombathelyről, Sopronból újdonságnak számító, a népviseletnél praktikusabb és olcsóbb ruhákhoz jutottak. 6. Amikor ízes a horvát községek népi építészetéről ír, az az érzésem, soha . nem járt falvaikban. Az általa ősinek nevezett építkezési mód a népi építészet legfejlettebb, de legfiatalabb típusa is, következésképpen! A néprajzi módszerekkel elérhető időben legősibbnek az ún. talpas ház mondható. Utolsó példányait az elmúlt 20 évben bontották le Horvátzsidányban, noha a megyében még több ilyen típusú, műemlékként védett épület van. Hasonló anyagokkal és szerkezeti elemekkel épített pajtákat még ma is bő- őséggel találunk. A gerendavázas épületeket váltották fel a tömésfalú, majd ? vályogfalú, s szinte az utóbbiakkal párhuzamosan a téglafalú épületek. Ezek formája még követi a gerendavázas épületek formáját (ma még nagyon sok van belőlük), s a múlt század közepén megjelennek az ízes által ősinek tartott hosz- szú házak. 7. Mint már említettem, egyes faluk lakóinak beszéde között vannak eltérések. Ennek ellenére két nagy csoportra oszthatjuk őket: a fertőhomoki és hidegségi horvátok a kajkavski, a többiek a cakavski nyelvjárást beszélik. Természetesen ezek a nyelvjárások sokban hasonlítanak a XVI. századi horvát nyelvhez^ pontosabban: jobban hasonlítanak ahhoz, mint a manapság Jugoszláviában élő hordátoké. Ennék ellenére sem lehet ezt a nyelvet ízes Mihály nyomán óhorvátnak nevezni, mert a XVI. században ilyen már nincs! (Pontosabban: miért feltételezi ízes, hogy a kisalföldi horvátok nyelve nem fejlődött?) Pusztán arról van szó, csak arról beszélhetünk, hogy nyelvük más irányban fejlődött. (Vö.: Baleczky Emil—Hollós Attila: Ószláv nyelv. Tankönyvkiadó, Budapest, 1968.) 8. ízes feleslegesen veri félre a harangot, amikor azt hiszi, hogy a fenti kérdésekkel egyedül ő foglalkozik. Ha így hiszi, — mindjárt látni fogjuk — csak ismereteinek korlátozottságáról és vállalkozása önként vállalt magányosságáról lehet szó. Utalnom kell itt mindenekelőtt Hadrovics László egyetemi tanár munkásságára és hamarosan megjelenő könyvére, amely nyelvi kérdésekben sok problémánkat tisztázhatja majd, ezért is várjuk érdeklődéssel. Vinko Zganec a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából járt területünkön. Beszámolóját 119
