Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Cserhát József: Sümegi Tóth Tivadar emlékezete

Mindezek csak feltevések, s egyik kérdésre sem tudunk egyelőre megnyugtató feleletet adni. Személyes kutatásra a távolság nem ad lehetőséget, levélbeli kérdéseim pedig válasz nélkül maradtak.

Hisszük azonban, hogy a műsoron található nyomdajelzés elvezet bennünket a keresett városba, ahol esetleg a korabeli lapok ismertetései nyújtanak majd bővebb felvilágosítást Liszt Ferencnek eme ismeretlen szerepléséről.

JEGYZETEIK

l. Smldt Lajos: Liszt Ferenc dedikált fényképe. = Soproni Szemle. 1968. 2. sz. 171—172. 1.

3. Smidt-gyüjtemény. Szombathely.

8. Hankiss János: Liszt Ferenc válogatott írásai. Bp. 1959. I. köt. 189-187. 1.

4. I. m. 188. 1.

3. Dr. Prahács Margit levélben szives közlése.

8. A Pallas nagy lexikona. Bp. 1897. XV. köt. 23—24. 1.

7. Smidt-gyűjtemény. Szombathely.

CSERHÁT JÓZSEF

Sümegi Tóth Tivadar emlékezete

(Néhány adat és megjegyzés egy költői pályafutáshoz)

„Földnélküli földműves-család hatodik, utolsó gyermeke vagyok. Az apám huszonötödik éve ráncigálja már a sümegi plébániatemplom kócos kötelét. Az imádság kiesett az életemből...” Ilyeneket ír majd a sümegi harangozó fia. De akkor, 1934-ben, már nem egyszerűen csak Tóth-nak, hanem Sümegi Tóth Tivadarnak mondja magát. Költőként mutatkozik be, a fővárosban, ahol poloskás albérleti szobákban lakik és házal „kötetei”-vel.

Kötetek?

Jómagam is ezen tűnődtem, amikor az első — talán el is sietett — portrét Sümegi Tóth Tivadarról Veszprémben, a Napló egyik vasárnapi számába szánva, fölvázoltam. Azóta levélben keresett föl az egyik diákköri múzsa, Márta is. Megszólalt, segített a nyomravezetésben a volt sors- és pályatárs, Kaszás Endre. Küldeményének mellékleteként csatolta azt a Kelet Népében megjelent verset, amelyet a tüdőbajban elpusztult „szegény Tivadar” halálára írt.

„Barátom volt — üzeni Kaszás Endre budapesti (Damjanich u. 40.) lakos. — Verseit Tivadar összehajtogatott árkuspapírra írta. A lapok nagyon ügyesen úgy voltak hajtogatva, hogy aki megvette őket, csak fel kellett vágnia az »íveket«.”

Megjelenik a verseivel házaló költő alakja. A Szegfű és a Kmetty utcában, ahol legtovább nyomorog, nem akar annyira elesettnek látszani, hogy ott is árul- gatná, ajánlaná silány minőségű füzeteit. Ahány példányra idejéből, méginkább erejéből futja, annyiban „adja ki” — körmöli, gépeli, esetleg stencilezteti műveit. A művek hátlapján ez olvasható: Füzetemnek itt az ára: — bármit adsz, ne add sokára.

106