Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Cserhát József: Sümegi Tóth Tivadar emlékezete
Sírjunk, vagy nevessünk? Kétkedés nélkül böngészve a Magyar Irodalmi Lexikon Sümegi Tóthról szóló adatait, azt hihetnők, hogy egy bámulatosan termékeny költői pálya zárult le 1942. augusztus 15-én. „Verseskötetei — tudósít a lexikon — Magyarsiratás (1934); S. O. S. (1934); Hinta-palinta (1935); Erató (1936); Csizma az aszfalton (1937); Az én karácsonyom (1937); Ajándék, Tavasz a télben (1938). — írod. Móricz Zsigmond: Kelet Népe, 1942.” Hihető-e, hogy valakinek is 1934-től 1942-ig ennyi kötete megjelent? A lexikon szerkesztői Sümegi Tóth Tivadarról, Móricz Zsigmond pártfogolt jár ól, elhitték. Ezt az utókortól kapott kárpótlást kevés irigységgel talán túlzottnak is nevezhetnénk. De a sokat szenvedett, a mégis tehetséges ártatlanra irigykedhetünk-e? A sümegi plébániatemplom mostani esperes-plébánosát, Békefi Lászlót is hasonló gondolatok foglalkoztathatták, amikor a lexikon szerkesztőinek érdeklődésére fölfigyelt. Készségesen gyűjtötte és szolgáltatta az „anyagot”. így rótta le kamatostul az erkölcsi adósságot, amellyel az egykori harangozó fiának a sümegi hivek tartoztak. Éppen a gesztus, a tartozásnak ez a búsás visszafizetése tett engem kíváncsivá: honnan indult, meddig jutott el, valóban költő volt-e? Ezerkilencszázhuszonötben, amikor Tóth Tivadar ötödikes, az iskola neve még ez: M. Kir. Áll. Kisfaludy Sándor Főreáliskola. Az ötödik osztály nyilvános tanulóinak szülei őstermelők, iparosok, kereskedők, tisztviselők, értelmiségiek, magánzók. A harminc gyerek közül csupán kettőnek az apja altiszt. Ne szépítsünk: szolga. Az egyik éppen Tóth Tivadaré, akit az akkori szokás szerint egyházfinak, „dékán”-nak titulálnak. Olyan ember az apa hogy ő a mindenkinek előre köszönő tisztesség; a percnyi pontosság is, amellyel a harangokat húzza. Ennél a történetnél elidőzve megbizonyosodhattam, hogy apja helyett a fiúnak is gyakran kell rángatnia a „kócos” köteleket. Neve után a nyomtatott iskolai értesítőben a tandíjmentességet jelent „tm” rövidítés áll. Ezt a mentességet nem eminensségéért, nem is csak a szegénység okán, hanem az egyházfiapa könyörgésére kaphatta. A végbizonyítványban osztálytársai közül csak kettő a vastagbetűs. Egyikük éppen „tf”, tehát „tanférfiú gyermeke”. Tivadarnak, az egyházfi gyermekének jeles osztályzata csak magaviseletből van. Elképzelhetjük: a vallástanból kifogott 2-esért mennyit kellett hallgatnia a „dékán” fiának, aki a kedvelt tárgyakon kívül nemcsak a tanulást hagyja ki, hanem a miséket is. A templomból csak a tornyot szereti, a meghúzható harangokkal. Az első szerelem is ekkor ébredezik: a költő egykori bizalmasa és leánypajtása, Tamási Márta, sokat tud a szegény költő és a módosabb, a „Manyi”-nak becézett múzsa érzelmeiről. A sümegi gimnázium könyvtári anyagából az is kiderül, hogy 1925-ben kilenc dolgozatot kellett írnia a fiúnak. És Tivadar nem írhat rosszakat, mert magyarból Majtényi Károly tanár úrtól az év végén jót, kettest kap. Nem érdektelen, hogy ebben az évben az érettségizők írásbeli tétele: „A magyar nemzeti idealizmus apostolai irodalmunkban.” Erre az előre besulykolt, gonddal előkészített témára csak egy tanuló érdemel elégtelent; a többi, mert „átment”, már nyugodtan vehet részt az iskola által rendezett Herczeg Ferenc ünnepélyen. A költőt ért első hatások megértéséhez tudni kell, hogy a dicső emlékű Ramas- setter Vince által alapított iskolában — sokszor meggyőződésük ellenére — szavazatják a „Himfy Önképzőkörében, a hazafias és kegyeletes ünnepségeken az 107
