Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Pomogáts Béla: Józanság és költészet
nak” kell számítaniok. A művészetet megvásárolni, a reklámnak, a propagandának alávetni, kutatását a valóság után megakadályozni, az elvalótlanítás eszközeként visszaélni vele, csupán részben sikerült. Vannak most is művészek, mint voltak azelőtt is, akik azon fáradoznak, hogy a hatalomnak, a fogyasztásnak, az ideológiának minden fétisé és fantomja mögött felfedezzék a valóságot* a deformált embert, és annak alternatíváját. Az eredetiből fordította: Petrován Oszkár POMOGÁTS BÉLA Józanság és költészet Jegyzetek Illyés Gyuláról 1. A kulcsszó, amit Illyés Gyula méltatói és kritikusai a legtöbbször leírnak, a józanság. Nem véletlenül. Ha a szótárból Babitsnak az erkölcs, Kosztolányinak a művészet, József Attilának az eszm élkedés és Szabó Lőrincnek az önismeret jutott kulcsszó gyanánt, Illyésé méltán lett a józanság. Józan költő ő, aki a valóság sugallatától lép az eszmék felé; elkerüli az ábrándokat és a látomásokat, figyelmes tekintettel fürkészi a lehetőségeket; küzdelmei előtt számot vet a vállalkozás esélyeivel; nem a képzelet vagy az indulat irányítja, hanem a töprengés és a felismerés. Értelmi rend, mérlegelő ítélkezés, arányos önépítés ennek a költői alkatnak a sajátosssága. Latin józanság, világosság és arányérzék jellemzi, egyszersmind valami kelet-európai óvatosság, védekező hajlam is. Németh László „paraszt Odysseus.”-nak nevezi Illyést; Rónay György pedig így tűnődik el fotográfiája előtt: „Mit mond ez a fényképarc? Szem, száj körül a vonásokban, a szem kicsit hunyorin ironikus tekintetében ugyanaz a jellegzetes kifejezés, amelyet olyan jól ismernek, akik ismerik őt, vállának abban a kis mozdulatában, amely egyszerre kibúvó is, »bánomisén« is, gúny is, kétely is. Olyasmi van ebben az arcban, ebben a mozdulatban, meg a versei nagy hányadában is, hogy: hátha nem is jól érted, amit értesz; hátha nem is azt mondtam, amit gondolsz . . . Metsző, de ironikus, sokszor fanyar okosság. Fur- íang is, magyar, paraszti-magyar, pusztai-paraszti bölcsesség és megőrző óvatosság, a »két pogány közt« józansága: amikor hajlékonynak kell lenni és csak száz hűtlenség látszatával lehet hűnek maradni ...” Vagyis az Illyés-arc egy sajátos „kelet-európai” józanság vonásait mutatná nekünk? Művei a rációnak egy különös, történelmileg kifejlődött változatából épülnének? Ha iróniájának természetes, mondhatnánk, népi színezettségére, okosságának realizmusára, ítéleteinek empirikus biztonságára gondolunk, igaznak látjuk azt a jellemzést, amit Rónay leolvas a költő fényképéről. Illyés egyéniségén, életművén könnyű 76
