Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - Kádár P. Márton: A telep (vers)
Itt szavalhatsz utcahosszat, lebeghetsz szép szavak sörényén majd kicsorbulsz a közöny pengeélén. Itt álmodozz! Van sokszemű önkiszolgáló bolt is. Paradicsomot majszol előtte a cigány, bár mellette miniszoknyás lánya egyensúlyként taszít a mába és így tovább. E fekély a közönyös városon úgy lapul, mint a rák, pedig csak kelés; megérik, elfakad, és az orvosok, kik értik a módját, meggyógyítják, lehet. De most még csak varrasodik sebed, városom. Látom az építkezés roppant gyökerénél a dózerok és kotrók mocorgó fényeit az éjszakában. S reggelenként, lánctalpaktól felszakadt házi szennyvízlefolyók sorától éktelenkedő fakó utakat, hol a sárga fények úgy csorognak, mint siratóének. A kutyák tomposak mindegyik olyan gyáva kezedből ennének, falnának sokat farcsontjuk kiböki festett bundájukat. A gyerekek neked ugranak a boldogságtól, ha csak nézel, ha szelíd a kezed, ha kérdezel, ha mosolyogsz és nem ítélkezel. Itt mindenkin rajta ül a jóság ha köszönsz, köszönni hallod a sóvár telep apraja-nagyját. Ha járom a belvárosi utakat a jólét degesz izmait csodálva mindig hozzámragad ez a seb. ,,Egy évszázad kell barátom, hogy ezek .. Naponta erre megyek az omló tűzfalak és mocskos udvarok előtt és előre köszönök az utcán tehetetlenül, mert én nem ajánlhatom fel egyévi tiszta jövedelmemet. Erre élek. S megcsúfolna az albérletszag, mi belémivódott a szétkenődő fényekkel lobogózott házroncsok között. 59
