Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - Kádár P. Márton: A telep (vers)
KÁDÁR P. MÁRTON A telep Naponta erre járok, a szétkenődő fényekkel lobogózott házroncsok között. Mocskos kisgyerekeket kerülgetek minden reggel. A villanydrótokon sárkányok függenek, s a téglatörmelékben üvegcserepekre vadászik a nap. Egymást melengető házak udvarán mosóteknők bűzlenek és a kosz odvas pofája az utókba harap. Naponta erre járok. Nem, nem tagadhatom a televízióantennákon játszó szél kövér csörrenéseit. De fizetésnap előtt már mindent főznek itt s a kocsis két kézzel nápolyit zabái ha van miből mint aki fél, hogy nincs joga rá. És a kocsmából tizenkettedikén városig zúdul a korty olás-zsivaj. És a tekintetek . . . — A kihalt igék sivataga ez! Az egyszál befogott csontló szeme abrakért nyerít. Itt láttam a telepi anyát kit kilöktek, mert gyermeket várt, nem abortusz-halált, s a szükség oly mohó. Itt villant a kés az estben itt gyilkolt a váratlan halál. És itt láttam búcsút, csodaszépet: a kurjantó körhintán égbe zuhanó árnyékpárokat. Fény sátorokat, a szeméttelepig úszva hová zsid lerakása tilos. Itt láttam a hálós bazárt, mert olyan erősek a kívánságok és a vágyak, és oly sovány az ész, s a pénz is oly kevés. Csupa-seb hátú az öntudat. 58
