Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - SZEMLE - Pomogáts Béla: Szép versek 1967

azonban tovább is lép, túl is haladja a puszta számvetés illetékességi körét. Ö az a költő, akinek új verseit akár egy fiatal is írhatta volna, legfeljebb egy sokat próbált élet tapasztalata és bölcsessége árulkodik arról, hogy „őszikéket” olvasunk. Illyés ugyanis nem éri be összegzéssel, új tájakra, az ember helyét és esélyeit kereső bölcselet körébe érkezik. A kötetben olvasható versek is a kiküzdött igazság és a tapasztalat, az új világkép kialakítására törekvő vállalkozás és az összefoglalás bölcs egységet kínálják. Az ő lírája bizonyítja azt, hogy a költészet erkölcsi igazságok megszerzésének és kisugárzásának eszköze. Szép versei: a Himnusz a nőkhöz vagy a Teremteni egy humanisztikus, a béke és a védelmező jóakarat szintjén megvalósuló emberi magatartás, illetve az alkotó munkában létrejövő, világot alakító, az embernek hivatást adó erkölcs mellett érvelnek. Hadd idézzük most a második költeményt:

Elvégezni egy munkát kedvünkre, egészségesen; igen, akár egy jó szeretkezést.

Arcon simogatni szinte érte.

Ügy hagyni ott,

úgy nézni hátra, nem is egyszer a kielégítetten heverőre: vagyonom őrzi; megfoganva, a jövendőmet; értelmét tán örökre annak, hogy erre jártam halandóként is múlhatatlan.

Az összegző, erkölcsi eszményeket megfogalmazó költészet képviselői közé tartozik Sinka István is, akinek visszatekintő, bib- liás pátosszal fogalmazott versei (pl. Ülök nagy lombok alatt) nemcsak az egykor igen népszerű népi lírikus „újjászületéséről” tanúskodnak, hanem mai líránk komoly nyereségei is. Ugyanezt a fajta köl- tőiséget képviselik Benjámin László. Fodor József, Jékely Zoltán, Weöres Sándor és Csorba Győző versei — hogy a legkülönbözőbb nemzedékek és irányzatok táborából válasszunk neveket.

Az összegzés és a számvetés igénye van jelen azonban a felszabadulás után indult költők körében is. Elsőnek talán Juhász Ferencre hivatkozhatunk, akinek próza versei sorra kutatják fel a mesterség, a költői hivatás törvényeit. A legutóbbi verseskötet (Harc a fehér báránynyal) óta Juhász költészetében új szakasz tanúi vagyunk, s ennek küldetése — a prózaversek tanúsága szerint — valószínűleg a költői és erkölcsi eszmények rendszerbe foglalása, a megvalósult költői világ legfontosabb morális vívmányainak seregszemléje. Lehet ez a készülődés jelzése is, vannak jelek, amelyek erre vallanak. A „seregszemle” azonban önmagában is értelmet hordoz, önálló korszaknak tekinthető. A művészet boldogsága című prózavers például a költői hivatás értelmét fejti ki, különös erővel, egy láto- másos világ és egy szilárd szerkezetbe fogott értelmi mondanivaló' belső, kompozíció« harmóniájában: „Már kamaszkoromban tudtam és egyre inkább tudom, egész létemmel tudom, hogy a művészet: küldetés. Küldetés a szó léttörténeti és bibliai értelmében, olyan törvény, amelyet be kell töltenünk, mindenáron meg kell valósítanunk, mindenképpen ki kell teljesítenünk: különben ott pusztulunk a szorongás és a léhaság vérszínű, forró arányránc-fuldoklás sivatagában és sakálok és keselyűk köphetnek és üríthetnek lerágott csontjainkra.” Nagy László „ösz- szegzésje” egy másfajta költői közegben valósul meg. A számvetés itt az önértelmezés feladatának elvégzésében ölt formát. Arcomról minden csillagot című verse egy drámákat vállaló élet leplezetlen felmutatása, aforisztikus formába fegyelmezett foglalata:

Arcomról minden csillagot lesöprök, legyek az ember fia. Láng-szalag, láng-arany medália, rongy vagy fekete fogamon.

Méz, marod torkom, mint a rák, kiköplek, te dalosok gyilkosa.

Nem érdekel a megváltás soha, míg rám süt: a többi dögöl.

Nehogy elmúljon hit, s harag, kínzókamráid, miág, vállalom. Erdőtűz harsonázik hátamon, tengerből szájba ver a só.

Juhász és Nagy László összefoglaló igényét követik azok a költők, akiket egy évtizede még fiatalokként említett a kritika. Azóta már régen túl vannak az indulás próbáin, a lírai tájékozódás küzdelmein. Fodor Andrásnak, Szécsi Margitnak, Csoóri Sándornak, Eörsi Istvánnak, Kalász Mártonnak és Ladányi Mihálynak kialakult alkotói műhelye, határozott költői arcéle. van. S ha más-más közegben és poétikával, más-más mondanivalóval és élményekkel szólanak is, van bennük valami közös: a végleges eszmények kialakításának sikere. Hozzájuk csatlakozik az a néhány fiatal, aki — mint ez új verseikből kitetszik — most alakítja ki végleges-ön154