Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Czoma László: Túl a Séden

— Napi 30—40 kenyeret sütünk ki. Csak sütünk. Az asszonyok kész tésztát hoznak. 1947-ben vettük meg a pékséget, addig Dudaron, a Bakonyban volt sütödénk. Valaha adtunk el kenyeret is, de most már nem lenne kifizetődő. Nagyon jó, és mindig friss kenyeret hoznak ide. A települést legnagyobb részt építőipari munkások lakják. Zöld tábla hir­deti klubjukat egy földszintes épületen. Három helyiségből áll „otthonuk”. Az elsőben, az előtérben billiárdgolyók koccannak. Üveg sörök az ablakpárkányon. H'gy Incphö gzrth» ti t imm-ril-icly T.Hnn.nihVi a«7nny az elárusító. — Csak üveges sört adunk és palackozott árut. Tömény szeszt nem tar­tunk. Naponta 200—250 üveg sört árulunk. A legnagyobb helyiségben vágni lehetne a füstöt. 10—15 asztalnál kár­tyáznak. Az asztal tele sörös üvegekkel. A teremben függönnyel elválasztott színpad magasodik ki. — Milyen előadásokat tartanak itt? — Itt ulti meg huszonegy. Az a legjobb előadás. Benézek a függöny mögé a színpadra. Nagy ládában sörösüvegek. — Raktárnak használják, mert máshol nem tudnának italt tartani — vi­lágosít fel valaki. Az egyik asztalnál két idősebb ember iszogat. — Nekünk ez a vasárnapi szórakozásunk. Eljövünk, aztán megiszunk egy üveg sört, elbeszélgetünk, aztán elmegyünk haza. Mi rokonok vagyunk. Én kőműves vagyok, ő meg ács. Az egész telep, majdnem mindenki rokonunk a telepen, mint faluhelyen. Régi emlékek kerülnek elő. — Ügy ismerem ezt a környéket, mint a. tenyeremet — mondja az egyik. ■— Én még 11 éves sem voltam, amikor már dolgoztam Almádiában a vasút­építésen. Itt is voltam vöröskatona. Éppen szolgálatban voltam, amikor betör­tek a féhérek a szobába. Letépték a ruhát, aztán lelöktek a magas lépcsőről. De minden évben összejövünk mi, veteránok. A mostani iskolásoknak már könnyebb. Hatalmas L alakú épület az iskola. Kényelmes, napsütéses termek. 920 ál­talános iskolai tanulója van a településnek. 25 tanulócsoportban osztották el őket. Az iskolaigazgató, Kovács Sándor tizenkettedik éve tanít itt. Egy éve igaz­gató. Valaha az apja is itt volt igazgató-tanító a felekezeti iskolában. 37 fős tantestülete oktatja a gyerekeket. Az emeletes épület bármelyik fővárosi isko­lának is bediene. 1950 után épült. — 3,2 volt az iskola átlaga, 10 százalék körüli a bukás. A városi tanul­mányi versenyen első, második helyet hoztunk el, 7 iskola közül. A szülők leg­nagyobb része gyári munkás, építőiparban dolgoznak. Sok alkalmazott-gyerek jár ide. Barátságos helyiség az igazgatói iroda. Hatalmas helyiség a tanári. — Amikor az apám itt volt, alig volt pár tanító, és néhány tanterem. Most 21 tantermünk van, de még így is kevés. Politechnikát is oktatunk. 5 szakkört működtetünk. 1400 kötetes az ifjúsági könyvtár. Sok az olyan munkás gyerek, akinek otthon 100 kötetes könyvtára van. A legtöbben megveszik a kötelező olvasmányokat. Komoly tornateremmel rendelkezünk. Egyesületeknek is köl­csönadjuk. Két óvodát üzemeltetünk. Az egyik 110, a másik 70 férőhelyes. 10 éve tanítunk politechnikát. A most tanuló gyerekeknek már könnyebb lesz. Rendszeres oktatásban vesznek részt. A diák takarékpénztárban 30 ezer forint feletti összeget tettek be a tanulók. 147

Next

/
Thumbnails
Contents