Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Czoma László: Túl a Séden

Ebből 65 tag lakik ezen a területen, a többi Jutáson, a valamikori káptalani birtokon. Itt inkább gazdag parasztok éltek. Nehéz a két részt együtt vezetni, néha még most is előjönnek az ellentétek. A káptalani birtokon alakult termelőszövetkezet az ország első közös gazdaságai között volt. 1949-ben álltak egybe.

A termelőszövetkezet 2233 holdon gazdálkodik. Ezen. a területen 1400 hold van, a több Jutáson.

— 1000 hold még mindig magánkézben van. 1 holdja mindenkinek lehet törvény szerint. Ezt építőmunkások, vasutasok, gyári dolgozók és 5 magán- paraszt műveli, akiket kizártunk a termelőszövetkezetből.

Készpénzt fizetnek a tagaknak. Az átlagjövedelem 16 500 forint. A tagok 50 százaléka 20 ezer forint felett kapott.

— Mi az állattenyésztésre álltunk rá és a növénytermesztés is ezt szolgálja. Szarvasmarhával és baromfival foglalkozunk. A juhászatot május végén számoljuk fel, a sertéstenyésztést pedig év végén. Az állatállományt egy helyen, Jutáson tartjuk. Az itt élő embereket is erre akarom rávenni, hogy baromfival foglalkozzanak. Azt az öregek is el tudják látni. A sertéskihajtás már 1952-ben megszűnt. Mégsem lehet az új telepen keresztül hajtani a mezőre.

Van egyikét utca, amely a putrikhoz hasonlít. Sziklába vájt házak. Lepedő nélkül, a szalmában alszanak. Néhány helyre az állatot se kötném be. Pedig nem a keresettel van a baj. Az egyik fogatos havi 4500 forintot, a felesége még 1800 forintot keres, és mégis így élnek. Ugyanilyen körülmények között a másik 50 százalék villát épít, olyan szobájuk van, hogy egy hivatalnoknak sincs különb. Televízió, könyvek, háztartási gépek.

Ahogy kiléptem az iroda ajtaján, egy lovas kocsi ment az úton. A bakon idős ember ült. Egy jó fél óra múlva jött vissza kukoricaszárral megrakodva. Hosszú házba ment be. Bekötötte a lovat az istállóba a két tehén mellé.

— Most magánparaszt vagyok, ha úgy tetszik, kulák. A hatvanhetedik életévemet taposom. Kizártak a termelőszövetkezetből. Hat holdat vittem be. Három hold saját földem volt, három meg juttatott, amit 1946-ban kaptam. Vettem egy lovat, a testvérek ideadták a földjüket. Meg bériek is. Állatokat is nevelek.

— Hogy miért zártak ki? Akkor úgy volt törvény szerint, hogy 120 munkaegység volt kötelező, hogy valaki tag lehessen. Én télen nem dolgoztam, de hát sohase szoktunk mi. Áprilisban szóltak, hogy kizártak, pedig még teljesíthettem volt azt a 120 munkaegységet. Megélek én így is nagyon jól.

1952-ben alakult egy kettős típusú szövetkezet, tszcs. Négy évig volt az elnöke.

— Tudja, a nagy erejét a tszcs szervezésével töltötte, most meg így járt! — jegyzi meg az asszony, aki odajött hallgatni beszélgetésünket.

— Hát így alakult! A földosztásban élenjáró ember voltam, most meg kulák. A hidasok nem üresek, az istálló sem üres. Megélek én magam is. Igaz, hogy nem lesz nyugdíj, de van két lányom, akik itthon vannak, majd eltartanak.

■— Utolért a sors — teszi hozzá. Remeg a hangja. Fájhat neki a kívül- állóság.

A főutcán tábla hirdet egy sütődét.

Középkorú asszony kalauzol végig a pékműhelyben. Három kemence vetőlyukkal és összes tartozékkal.

146