Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Czoma László: Túl a Séden

Wéber Lajos is régóta él ezen a területen. Az ő házuk is céhtag háza volt. A Séd patakra néznek a szobaablakok. Öreg ház.

— El akarjuk adni a házat. Lehet vagy 100—150 éves.

Dombnak támaszkodik a ház. A padláson át feljutni a teraszos kertben.

— Itt mindenkinek van egy kis kertje, ahol a hagymát, zöldséget megtermeli.

Ő kísér végig a településen.

— Valaha Temetőhegynek nevezték Veszprémnek ezt a területét. Itt a völgy 1900 óta nem sokat változott, elvétve építettek egy-két házat a régi összedőlt helyére. De fent a tetőn a kovácsműhely volt az utolsó épület. A többi 1845 után épült. 1950 körül kezdték meg az építkezéseket. Ahol most az emeletes iskola van, ott tó volt 35—40 éve. Nagytó utcának is hívják az iskola mögötti házsort.

Az iskolától rendezett utcák szaladnak a Bakony felé. Aszfaltút, villalakások. Nagy, világos szobák, sátortetős házak.

— Nézze ezt az utcát. 1963-ban — amikor még a tanács építési osztályán dolgoztam — erre a házra még én adtam ki az engedélyt — mutat egy nagyablakos családi házra. — Azóta 15 ház épület ebben az utcában, és van vagy 10 ilyen utca.

Üzemek is települtek erre a területre, de a térről jobbra, majdnem az új iskola előtt a Fővárosi Fuvarozási Vállalat egy hosszú istállóban lovakat tart. Ebben az utcában emelkedik egy modern ABC is.

A Séd pataktól húsz lépésnyire a völgyben egy vegyeskereskedés húzódik meg a házak között. Mirelité konzervtől cipőfűzőig, máktól szagos szappanig mindent árul.

— Az egész környéken, sőt még Veszprémben is én vagyok egyedül kiskereskedő — mondja az idős elárusító, tulajdonos. — Az életem háromnegyed részét itt éltem le. Munkások, meg néhány tsz-tag lakik erre. Napi 1000 forintos forgalmat csinálok. Tanult ember csak kettő van itt a környéken a hatszáz fős eladási körzetemből. Ismerek én itt mindenkit a környéken. Össze tudom hasonlítani az em'berék életét. Nézzen ki az ajtón! Látja azt a szelet kenyeret, amit az a veréb csipeget az utca közepén? Régen lehajoltak érte, aztán megették. Talán az is a baj, hogy kicsit az emberek fejébe szállt a jólét. Az italra nagyon sokat költenek. Aztán nézze meg, hogy milyen lakúkban laknak sokan. Az egyik ünnepnap hárman aludtak a téren, a padokon, másnapos mámorban.

Tele vannak az italboltok. Az egyiknek egyhavi bevétele meghaladta a 100 ezer forintot. Itt mindenütt negyedosztályú árak vannak. Sapkában ülnek az emberek és üvegből isznak.

Három kocsi áll a kovácsműhely előtt.

— Lebontják ezeket az épületeket a térről. Legalább jobban fog mutatni az iskola. De valami olyat is hallottam, hogy beépítik, a vendéglátóipar épít ide — mondja az idős kovács. — Nekem mindegy. Addig még dolgozgatok, úgy is benne vagyok már a korban. Most már egyre kevesebb kimondott kovácsmunka adódik. Alig van lópatkolás. Pedig hány lovat megpatkoltunk mi apánkkal.

Látni a műhelyajtóból a termelőszövetkezeti irodát. Egy traktor és két kocsi áll előtte. Az elnök Horváth Zoltán, fiatal ember. A nyolcadik éve van itt. 1965. március eleje óta elnök. Típusiroda. Szekrény, íróasztal, székek, a falakon kataszteri térképek.

— 145 tagja van a közös gazdaságnak, a Dózsa termelőszövetkezetnek.

145