Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Czoma László: Túl a Séden
Túl a Séden Hegyre kapaszkodnak az utcák a Séd völgyéből. Az út szélén fehér, sárga, szürke falú házak ülnek. Kis ablakok néznek a meredek utcára. Kerítés lécből, drótból. Palánk fut felfelé. Köves, egyenetlen utcák. A délután csendjét kakaskukorékolás, kutyaugatás töri meg. Szekérzörgés. Ázott földszagot hoz a szél. Disznóröfögés. Öreg mamák kosárral karjukon kapaszkodnak fel a meredek lejtőn. Az egyik kertben kapát kalapálnak. Cseng az acélos pengehang. Utcát söpör egy fejkendős néni. Lé folyik ki az egyik kapu alól, és hosszú csíkot húz a porban. Lapos fennsíkra futnak az utcák. Nagy teret ölelnek körül a házak. A tér közepén lovaskocsik várakoznak egy kovácsműhely előtt. A teret egyik oldalról üvegfalú iskola zárja. Üzletek, kocsma. Öra emelkedik a tér fölé. Alóla beton- utak szaladnak szét. Autóbuszok, autók. Egymásnak támaszkodó épületek a higanygőzlámpák alatt. Az autók közé egy-egy lovacskocsi is beékelődik. A térről utcák mennek a Bakony felé. Mezőn állnak az utolsó házaik. Történelmi település. Pár száz éve is ilyen lehetett. Valaha Szent Katalinnak hívták ezt a települést a levéltárak tanúsága szerint. 1240. május 27-én Bertalan veszprémi püspök egyházat, s mellé kolos- tort emeltetett Szent Katalin tiszteletére. A kolostor Domonkos-rendi apácáknak adott helyet. Itt élt Szent Margit, IV. Béla király leánya is. Három fala áll még a kolostornak. 1237-ben várjobbágyok, vámépek, udvaroncok, a királyné és a királyi herceg népei, szabadok lakják ezt a területet — a Séd völgyét. A Séd patakra malmok települtek. Jelentékeny lehetett az itt lakók száma, hisz 1249-ből, 1258-ból, 1464-ből több malmot tartanak nyilván. A házak még nem alkotnak szabályos tömböt. Egybefüggő településsé a XVIII. században kezd válni. Mária Terézia 1741-ben három országos vásár tartását engedélyezi ennek a területnek. ÁH még a településhez tartozó malom. A tulajdonos, Rieng György egy éve, 66 éves korában halt meg. Nagyon büszke volt a malomra. Ha nézelődőt vett észre, malomlátogatásra invitálta az érdeklődő idegent. Most az özvegy és családja lakja. A vő mutatja meg a malmot. A hatalmas pajtaszerű épületben még felismerhetők a malom szerkezetei. —- Nem lehet sokat látni. Már csak daráló, annak is a vége. Ezelőtt egykét hete még ment a malom, de a patak elvitte a kikorhadt zúgót, most már a víz elkerüli a turbinát. Azt hiszem, hogy végleg eljárták táncukat a kerekek. Gabonát 1933-ban őröltek utoljára. Darálóként használták és cseremalomnak, mert a Rieng családnak más malma is volt, ahol búzát őrölhetett. A nagy épületet 1946-ban építették át. A múlt században nem is gabonát őrölt, hanem kallómalom volt, csak az első világháború körüli években őrölt élelmet, amikor a szűrposztó helyett gyári textíliát kezdtek hordani az emberek. Ezen a területen működött a szűrszabó-céh. A hegyre kapaszkodó utcák nevei őrzik még iá céhipar emlékeit: Csapó utca, Céhház utca. Áll még a céhház is. A legtöbb ház itt a környéken magán hordja még az ipar jegyeit. 144
